"Jöhet a kalandtúra RSS feed!
July 21st, 2010 — Fotó, Videó, Szemlélet
Ez itt épp Iszfahán városa
Úgy gondoljuk, aki Iránt a hagyományos módon akarja megismerni, menjen kulturális buszos körútra valamelyik utazási irodával, és nézegesse a netet. Mi mást kínálunk. Na jó, azért nem vért, szenvedést és halált, hanem egy hétköznapibb képet, mint amit a romoknál, múzeumokban meg turistás városnézés közben kap az oda tévelyedő emberfia. Ehhez segít az a néhány szószedet, ami némi iróniával világítja meg az egykori Perzsia érdekességeit – jelen esetben a közlekedést.
July 13th, 2010 — Hírek a ház körül
Mások is okosak és másoknak is vannak remek ötletei, meglátásai. Épp ezért néhány bejegyzés erejéig vendégszerzők tollából olvashattok a Kalandtúra-blogon. Olyan embereket kértünk fel az írásra, akik valami más oldalról közelítik a kalandtúrázást, utazást. Mire jó egy energiaszelet, hogyan lehet “zöldebben utazni”, és egyéb ínyencségek…
Dr. Horváth Levente kezdi is rögtön a Karbon lábnyommal.
Sajnos karbon lábnyoma mindenkinek van, nem mondhatjuk, hogy ehhez nincs közünk… Tovább is van →
June 25th, 2010 — Alpok, Fotó, Videó, Hegymászás, Szemlélet
Júniusban két napot töltöttünk az idei árvíz által egyik legsúlyosabban elmosott településen, Felsőzsolcán. Adományokat vittünk-szortíroztunk és segítettünk a szétosztásban. Egy rövid ideig elöl volt a videókamera is; ezt rögzítette:
Sajnos vissza kell ide térnünk tartós élelmiszert vinni annak a több száz embernek, akik a fenti képeken látott körülményekkel kell megbirkózzanak. A gyűjtésre azt fundáltuk ki, hogy a várhatóan igen népszerű Erőss Zsolt visszatérő túrájának teljes nyereségéből élelmiszert veszünk és elvisszük Zsolcára, hogy személyesen adhassuk át az ott élő embereknek.
Íme a további információ a jótékonysági Grossvenediger túráról és arról, hogy miként vehetsz részt.
June 17th, 2010 — Fotó, Videó, Hegymászás
Egy kis reggeli inspiráció kellemes zenével, szép színezéssel és kreatív kameramunkával.
Slackline-nak hívják e hölgyek által művelt sportot – igen, asszem már külön sportként emlegetik. Ki szeretnéd próbálni?
girls highline from sébastien montaz-rosset on Vimeo.
May 25th, 2010 — Fotó, Videó, Hírek a ház körül, Kalandtúra
Boldog kedd reggelt! Bodrogi Robi kajakguru-túravezetőnktől érkezett e Kornati tengerikajak videó. Május végén pont jó hangulatban találhat.
Azért foglalkozunk ezzel a trendi sportággal, mert szépen egyesül benne a tengeri életérzés, a nomád élet, a túrázás és a víz fölötti mászás. Nem kell semmi előképzettség, a “nomádsági szint” is finomhangolható.
May 18th, 2010 — Fotó, Videó, Hírek a ház körül, Kalandtúra
“Az expeditív nőt lenyűgözik a mongol távlatok, a valószínűtlenül mélyen telített színek, a grandiózus természeti formák, a ragadozómadarak lassú lomha röpte, a szürke darvak különös tánca, a havasi gyopárszőnyeg végeláthatatlan folyama, a zöld, a kék, a víz, az ég, a táj, a rét. Sőt, a vonuló csapat egésze szintén plusz esztétikai élményt jelent.”
-V. Boglárka, 2009
A 2009-es mongol lovas expedíció egy résztvevője így emlékszik vissza a nomád rénszarvastartó Cátán törzs között töltött időre. Mi pedig ezennel megosztunk Veletek néhány friss képet a tavalyi túráról, melyeket túravezetőnk, H. Bedouin Áron készített:
Az idei túrára pedig 2010. május 31-ig még lehet jelentkezni! Nincs szükség többévnyi lovagló-tapasztalatra, hogy velünk tarts, sokkal inkább a táborozási, nomád körülmények között töltött idő a maghatározó.
Ám, ha ilyened esetleg még nem lenne, akkor se temesd el a lehetőséget, dobj a hátadra egy sátrat, egy hálózsákot, meg még pár szükséges holmit, és menj ki a legközelebbi erdőbe egy-két éjszakára.
Nem akarunk komolytalannak tűnni, de a táborozást valahogy így kell elkezdeni, a többi pedig már jön magától. Ezzel az olcsó-és-jó módszerrel, ha nem is egy a mongol túráéhoz hasonló teljesen nomád környezetben, de megtapasztalhatod, milyen az, amikor mindent magaddal kell vinned, amire csak szükséged van, és segíthet abban is, hogy kialakuljon benned, milyen napokat a civilizációtól távol tölteni.
És, ha esetleg nem tudnál ellenállni a kísértésnek, hogy velünk tarts, vagy kérdéseid lennének, íme a link: Jelentkezés és/vagy érdeklődés
May 5th, 2010 — Via Ferrata/Klettersteig
Barátunk, Horváth-Takács Robi jóvoltából, a Kalandtura-blogon most megosztunk Veled 30 oldalnyi anyagot a “Via Ferraták az Osztrák Alpokban 2 – Továbbra Sem Csak Hegymászóknak” c. könyvéből, mely magyar nyelven totál egyedülálló, kidolgozottságában és igényességében a Vasfüggönytől nyugatra megjelent ferrata kalauzok méltó vetélytársa. Robi könyvéből 3, Magyarországhoz közeli osztrák ferrata leírását odaadjunk Nektek pdf formátumban ingyen, bérmentve. Ez kb. 30 oldal leírás, kép, GPS koordináta, falrajz, részletes instrukció. Tovább is van →
May 3rd, 2010 — Fotó, Videó, Hírek a ház körül, Kalandtúra
Pont most pislogok Jókuti András, a Granturizmo! c. Radjókafén sugárzó műsor műsorvezetőjének friss izlandi fotóin. Eszméletlen ország lehet, főleg így gazdasági válság és intenzív tektonikai aktivitás közepette. Persze, a gleccserek, gejzírek, hosszú hajú lovak és sült lazacok érintetlenül maradnak ezek által.
Egyébként épp most megy a műsor a rádióban… 
April 22nd, 2010 — Fotó, Videó, Kalandtúra, Trekking
Sziasztok, itt Matróz, aki épp egy Holt-tengeri sivatagi trekkingen van túl…
Személyes kedvencem a trekking, ez a legtesthezállóbb; a távolság kihívása. Speciális felszerelést nem igényel, csak két emberi tényező van benne: a helyismeret és az erőnlét. Ennek a határait feszegettük a minap a Holt-tenger környékén.
Alaposan figyelembe vettük azt a szabályt, hogy csak jóllakottan szabad nekivágni egy ilyen kalandnak. Ezért egy éjszakai BBQ vacsorával kezdtük a túrát. Citromfa-szénen sütögettünk paradicsomot, hagymát, májat, oldalast, saslikot. Valamennyit öblögettünk helyi sörrel és ánizs pálinkával (arak)…
Mivel az esti rákészülés egy kicsit elhúzódott, ezért rutinos sivatagi túrázókhoz híven már a déli nap hevében vágtunk neki a gyaloglásnak. Palesztin területről, Abudiyye faluból indultunk egy aszfaltcsíkon a sivatagi Mar Saba (Szent Saba) kolostor felé. A nyugati turisták ezen a környéken légkondis kisbuszokban utaznak, így mókás látványt nyújtottunk a falusi gyerekeknek, akik kitartóan és tátott szájjal követtek minket egy darabig.
Mar Saba kolostorát egy folyóvölgy (wádi) szikláihoz ragasztották, és ortodox szerzetesek élik ott és a környező barlangokban az életüket. Nők és katolikusok ezért be sem tehetik a lábukat a szent helyre. Innen az út a meredek sziklafallal körülölelt völgyben folytatódott néhány kilométeren keresztül. Egy szakaszon a folyó átugorhatóvá szűkült és a szemközti sziklafal is lankásabb, mászható volt. A fennsíkra érkezve körbe-körbe a kősivatag domborulatai uralták a látképet. Az áprilisi sivatag a legbarátságosabb.
Az időjárás elviselhető és a téli esős évszaknak köszönhetően a zöld mezőket pipacs és kamilla foltok tűzdelik tele. A tájékozódás egyszerű: amerre az iránytű a keletet mutatja, arra van a Holt-tenger (Hol tenger? Hogy egy parádés szóvicc is legyen a bejegyzésben ).
15 km gyaloglás következett a lankás terepen, melyet dombok és kiszáradt folyómedrek alkotnak, majd megékeztünk a Holt-tenger völgyét szegélyező hegyekhez. A térképolvasás itt igazán zavarba ejtő: sűrű szintvonalak, leszakadások és hegycsúcsok melyek mínusz (!) 14 méter magasak. A tengerszint alá érkeztünk, épp a legjobb pillanatban. A hátunk mögött a nap már lebukni készült, de még utoljára vöröses-kékes-rózsaszínes fénnyel töltötte meg a tenger medencéjét és Jordánia szemközti sziklafalait.
Azt hiszem egy ilyen látvány lehet egy trekking túra legfőbb értelme. 30 kilométernyi kősivatagi túrázás után egyik pillanatról a másikra lepett meg minket ez a látvány. Olyan volt mint egy jutalom. Oázisokhoz, vízesésekhez, kilátópontokhoz sokszor el lehet jutni egy jeepes túrával is, de az ilyen módon készített fényképek sosem idéznék fel ugyanazokat az érzéseket, mint amit egy kiadós gyalogtúra adhat.
Persze ránk még egy komoly élmény várt. 300 métert kellett ereszkednünk, hogy elérjük a tengerszint alatti tengert. Este 10 körül lehetett már, amikor a hátizsákokat ledobtuk a strand homokján és felfeküdtünk a sós víz felszínére.
Másnap még átestünk az iszappakolás rituáléján és bebuszoztunk Jerikóba. Ennek a városnak, ugye, van múltja; most ünnepli a 10.000. születésnapját. Bereggeliztünk a szokásos csicseriborsó és padlizsánkrémekből, béreltünk néhány szakadt kerékpárt és úgy csináltunk néhány órára, mint ha mi lennénk a jerikói BMX banditák.
Igen, pont ez a szép a trekking műfajában, hogy minden belefér. A sport összefonódik a kulináris és kulturális élményekkel.
Mindenkinek hasonlókat kívánok a kihelyezett irodából, Beit Jala-ból! És persze nem titkolt szándékom, hogy kedvet csináljak a kedves olvasóban Zoli Sínai trekking túrájához. Ha valahol, akkor ott hasonló élmények érhetnek.
April 12th, 2010 — Dzsungeltúra, Latin-Amerika
Legutóbbi Guatemala túránkon a résztvevők ismét nekem szegezték a fenti kérdést, és mint kiderült, nem is olyan egyszerű a válasz. Másképpen fogalmazva, a kérdés nem volt eléggé egyértelmű. Melyik a világ legmagasabbra nyúló piramisa? Mekkora a legnagyobb tömegű gúla? Hol van a maja világ leghatalmasabb épülete? Melyik országról mondhatjuk el, hogy legmagasabb építménye több mint ezer éves? Nézzük szépen sorjában…
1. A világ legmagasabb piramisa (csúcstól a talajszintig)
A legtöbb forrás egyetért abban, hogy a legmagasabb ismert piramis a világon a gízai nagy piramis (Kheopsz-piramis) a mai Egyiptom területén. 147 méteres magasságával (138 és 149 méter különböző források szerint) pár méterrel ráver a szomszédjaira, és messze túlszárnyalja az amerikai kontinensen található hasonló jellegű épületeket.
2. A maja világ legmagasabb piramisa (csúcstól a talajszintig)
Sokáig ezt a címet a mexikói Cholula piramis viselte 66 méteres magasságával, ám az utóbbi években végzett pontosabb geodéziai számítások szerint El Miradorban (Guatemala) található La Danta 70-72 méteres magasságával veri az eddigi rekordert. Azért fontos kiemelni, honnan mérjük az épület magasságát, mert egyes régészek szerint a közeli El Tigre piramis, melynek talajszint feletti magassága csupán 55 méter, igen mélyre nyúló alapokkal rendelkezik, amelyek az épület abszolút magasságát könnyedén 80-90 méteresre emelhetik.
3. A világ legnagyobb térfogatú piramisa (alapterület és magasság alapján)
Itt a rekorder még mindig a már említett azték Cholula (Tlachihualtepetl) piramis Mexikóban, amely hihetetlen 4,5 millió köbméteresre becsült térfogatával közel kétszer akkora, mint gízai testvére. A Guinness Rekordok Könyve szerint is a világon valaha épített legnagyobb emlékmű nem tűnik piramisnak amikor felnézünk rá, mivel a tetején épült katolikus templom és a feltáratlan állapota miatt inkább egy kisebb hegynek hinnénk, mint mesterséges építménynek.
Fontos megjegyezni, hogy itt is sorban áll egy lehetséges vetélytárs: a kontinens legmagasabb piramisaként jegyzett La Danta feltárása még javában folyik, de sok szakértő szerint ha a 18 ezer (!) négyzetméteres alapzat térfogatát hozzáadjuk a piramis térfogatához (a legújabb számítások szerint ez 2,8 millió köbméter), akkor könnyedén a világ legnagyobb tömegű piramisa címet nyerheti el.
4. A világ legrégebbi piramisa (legidősebb kőből épített gúla formájú épület)
A világ legrégebbi piramisa, és feltehetően a legrégebbi kőből épített vakolt épülete a Dzsószer-piramis az egyiptomi Memphis városa mellett. A Kr.e. 2611-ben befejezett síremlék máig áll, és az egyik legfontosabb bizonyítéka az akkori mérnöki és technikai tudás fejlettségének. Itt is vita tárgya persze, mit nevezünk piramisnak, ugyanis az ősi mezopotámiai, asszír és sumér kultúrákban előfordult ugyan a gúla alakú építkezés jóval az egyiptomiak megjelenése előtt, de ezeket többnyire égetett agyagtéglákból építették és mind méretükben, mind funkciójukban eltérnek az általunk piramisnak titulált építményektől (sokan a közép-amerikai lépcsőpiramisokat sem tartják valódi piramisnak).
5. A világ legnagyobb természetes piramisa (nem ember által épített, gúla alakú képződmény)
Bár a mai napig helyi vita tárgya, a tudományos közösség (köztük a neves Science magazin) egyetért abban, hogy átverés volt a 2005-ben bejelentett boszniai piramisokról szóló hír. Visoko város mellett több, 200 méternél is magasabb gúla formájú domb magasodik, amelyet hamis adatokkal és álhírekkel egy boszniai író hozott a nemzetközi bulvársajtó figyelmébe.
6. A világ legnagyobb föld-piramisai
A mai napig ufó-hívők és összeesküvés-elmélet rajongók érvei között szerepelnek a kínai föld-piramisok. Kína Senhszi tartományában, Xi’an város mellett található néhány tucat, többnyire feltáratlan csonka gúla alakú halomsír, melyet a hazai kunhalmokhoz hasonlóan temetkezési céllal emeltek a közeli termőföldből. Leghíresebb képviselőjük a Nagy Fehér Piramis, amelynek létezését egy légifotóra, valamint az amerikai hadsereg és a kínai kormány titkolódzására alapozzák, és amely állítólag 300 méter magas, de ezt eddig még senki nem tudta bizonyítani.
7. Az ország legmagasabb épülete
Végül egy helyi rekorder. Mit gondoltok, a Guatemalával szomszédos Belízben melyik a legmagasabb épület? Nem ám egy 20. századi felhőkarcoló, hanem egy 1200 éves maja áldozati emlékmű, Caracol, melynek Caana nevű tornya 42 méter magasra emelkedik ki a környező dzsungelből. Ez a mai napig az ország legmagasabb mesterséges épülete.
Mint látjuk, szempontokból, bizonyítékokból és érvekből nincs hiány. Van, aki ismer még hasonló rekordereket a piramisok világából? Ha pedig személyesen is szeretnéd megnézni az emberi történelem legnagyobb alkotásait, gyere velünk Guatemalába vagy Egyiptomba!
Fotók: www.bedouin.hu és Wikimedia Commons