Ez a hegy a Wakhan-folyosó elején emelkedik a pakisztáni határon, mi nem látjuk a túra során. Látni fogjuk, ellenben (ha sikeres a műveletünk) Belső-Ázsia egy igen csinos és “szemrevaló” tavát, a Chaqmaqtin tavat. Igen pazar fotók készültek a tóról, amik elérhetők a tó nevének megguglizása által.

A videóból egyébként az derül ki, hogy a Wakhan-folyosó egy háborítatlan öböl Afganisztánban, melyet lezártak a szovjet invázió után és csak 2000-ben nyitottak meg. Ekkor aknákat helyeztek el a benyomuló tálibok távoltartása végett, ami most problémákat jelent a Noshaq megközelítésekor. Erről bővebben az előző afgán posztban beszélünk…

Nagyobb térképre váltás

Share on Facebook

Sziklarajz "csak úgy" az ösvény mentén (Wakhan-folyosó)

No, sebaj, így lesz buli. Nem mintha olyan “meredek” vagy veszélyes lenne a vidék, csak a brand, a márka kicsit megtépázott. Afganisztánról van szó. Mi ugrik be a név hallatán? Hát, a robbantás, az al-Kaida, Bin-Laden bácsi, a Talibán, az extrém csador-viselet. Első körben csupa csúnya dolog, aminek nyilván megvan az alapja. Megőrültünk, hogy oda akarunk embereket vinni, ahol újságírókat rabolnak el? Erről a kérdésről később…

Van azért Afganisztánban más is, és aki egy kicsit is tájékozott a belső-ázsiai történelemben, az tudja, milyen régóta lakott vidék ez. A 19. század közepén erre kutakodó brit felfedező, Lord Curzon emígyen szól a folyosóban eredő Oxus (Amu-Darya) folyóról:

Az Oxus az a folyó, melynek forrása
“elfeledett emberekről és ismeretlen vidékekről mesél, s melyről úgy tudjuk, hogy a rasszunk bölcsőjét ringatta…”

Idilli szálláshely

Stein Aurélünk is járt a folyosóban 1906-ban. Ekkor arról számolt be, hogy évi 100 pónilónyi áru kereskedelme zajlik a Wakhanon keresztül Kínával. Íme Stein Aurél írása a Wakhan folyosóról (angolul). Egyébként izgalmas e térséget Kínával összekötő hágó, a Wakhjir-hágó (4923 m), hiszen kevés olyan (fél)hivatalos határátkelő van a világon, melynek 100 km-es körzetében nincs aszfaltút. Még ennél is izgalmasabb az a meglepő tény, hogy a határ afgán oldalán GMT+4,5 óra, míg átkelés után 3,5 órát kell előre tekerni az órákat – Kína ugyanis egységesen a shanghai időszámítást alkalmazza, ami GMT+8 óra. Ilyet nem tudsz máshol produkálni – 3,5 órányi időt ugrani oda-vissza egyetlen lépéssel. Igaz, itt sem lesz rá lehetőséged, mert többnyire zárt, katonai engedélyekhez kötött az átkelés.

Térjünk hát vissza a veszélyek kérdésére, mégiscsak ez a legizgalmasabb kérdés, ha ide készül az ember utazni. Nos, a

Nomád wakhi nők

Wakhan folyosó 32 éve, a szovjetek bevonulása óta nem látott fegyveres konfliktust – errefele nem jár sem tálib harcos, sem amcsi katona. Nyugi van és itt az afgán háború sem érezteti hatásait, ahogy a New York Times tudósítója is megírta nem rég. Eleve azért hozták létre a folyosót, hogy az egymással hadban álló brit és orosz érdekeltségű területek közé 1873/93 után egy puffer-zóna kerüljön.

Egyébként más külföldi újságírók is ajánlják a területet mostanában ebben és egy másik tudósításban. No meg a franciák.

Az odautazást természetesen nem Kabulon keresztül érdemes megejteni. Sokkal biztonságosabb és olcsóbb Dushanbébe repülni (a tádzsik főváros), majd egy fárasztó, de annál látványosabb dzsippezés keretében lezúzni délnek Ishkashimba. Ez a folyosó eleje és egyben az utolsó nagyobb település. Innen továbbszáguldunk keletnek, majd amikor elfogy az út, akkor gyalog megyünk tovább egy gyönyörű, nagy hegyi tóhoz majd’ 5000 méteres hágókon át.

Így a tervünk. Kérdés, lesz-e érdeklődés a túrára ha kiírjuk a konkrét programot… Persze csak költői kérdés, mert ilyen vagány dolgokra mindig találni jelentkezőket.

Share on Facebook

A dráma ennyi. Nem mondom, hogy érdemes többször megnézni és jelentést keresni a dolgok mögött, de legalább jól éreztük magunkat munka közben és ezt szeretnénk megosztani.

Share on Facebook

Ehhez a hírhez kapcsolódik, hogy november 29-én, hétfőn este 7 órától a budapesti Overland Világjárók Boltjában egy kis kedvcsinálót fogunk tartani a 2011-es túránkhoz. Lesz vetítés, tanácsadás, “egész estét betöltő színes családi program“.

Share on Facebook

Megpróbáltam beszerezni néhány képet az ottani helyzetről.

Egy rövid helyzetjelentés az egyik indiai tévécsatornából.

[Reuters fotók]

A hírügynökségi jelentések szerint augusztus 5-én, csütörtökön éjfél körül kezdődött az a felhőszakadás, ami ehhez a katasztrófához vezetett. A gyér növényzet sehol nem képes ekkora csapadékot megfogni, és ezért a lezúduló víz mindent magával ragad. Sárlavina iszapáradat száguldott végig Leh városka utcáin, helyenként autó nagyságú sziklákat is magával ragadva. Az összes ház ami az útjában állt, azonnal kártyavárként omlott össze. Helyenként négy méter magasságú iszap borítja most az utcákat.

Eddig (augusztus 9.) mintegy 150 halálos áldozatról tudnak, de az eltűntek száma már most is megközelíti a háromszázat. A helyzetet súlyosbítja, hogy az összes közút megsemmisült, sőt a repülőtér is használhatatlanná vált. A több száz helyszínen tartózkodó külföldi turistát a katonaság helikopterrel próbálja kimenekíteni a térségből.

——————-

Juma Malik, a Glacier Travel tulajdonosa a Lonely Planet weboldalán azonnal gyűjtést kezdeményezett. Innen további cikkek is elérhetők.

A Hindustan Times képei.

Share on Facebook

Korzsenyevszkaja, 7105 m (Wikipédiáról)

Az imént érkezett a hír a műholdas telefonról kommunikáló csapat itthoni kapcsolattartójától, hogy Cinó és két résztvevő tegnap sikeresen mászta meg a Korzsenyevszkaja 7105 méteres csúcsát. Két további tag jelenleg a négyes táborban várja a holnapi csúcsmenetet.

Friss info: ma feljutott a csapat másik két tagja is a csúcsra, holnap érnek vissza az alaptáborba. Éljen, 100%-osak!

Nem volt viszontagságoktól mentes a túra; eddig nem világos okokból (valószínűleg helikopterpilóták sztrájkoltak/nem tudtak megállapodni) három nap késéssel indult a helikopter az alaptáborba, így vagy 100 mászó expedíciójának sikerét kurtították meg értékes napokkal. A magyar csapat tagjai a háromnapos dekkolás során egytől egyig lebetegedtek, hányással és hasmassal járó gyomorrontást szedtek össze.

Azonnal kérdésessé vált a két csúcs megmászásának esélye. Ráadásul a helikopter landoláskor kezdték csak kiépíteni az alaptáborokat – ezt normál esetben megteszik az expedíciók érkezése előtt. Magyarán: nem várta őket semmi-senki, a táborokat kiépítő személyzettel egyidőben érkeztek a pucér gleccserre.

Cinóéknak a Kommunizmus csúcsra is fáj a foguk, ami szintén az alaptáboruk fölött magasodik a Korzsenyevszkaja szomszédságában. A Kommunizmus-csúcs (újabban Ismail Somoni-csúcs) a legmagasabb egykori szovjet hegy – 7495 méter. Cinónak ez az egy csúcs hiányzik ahhoz, hogy ő legyen a második magyar Hópárduc. Ezt a címet kapta minden olyan hegymászó, aki a volt Szovjetunió összes 7000 méternél magasabb hegycsúcsát megmászta; öt ilyen hegy van.

Talán némi inspiráció számodra is, hogy az expedíció tegnap csúcsra ért tagjai közül a legkevésbé tapasztalt úriembernek az eddigi legmagasabb csúcsa a Mont Blanc volt, de persze számos alkalommal mászott egyéb négyezreseket. A felkészítő-alapozó túrán 7 négyezrest másztak a Monte Rosa csoportban – és természetesen sportorvosi vizsgálatnak is alávetette magát. Hogy hány éves? Több, mint félszáz!

A többi csapattag azonban jóval tapasztaltabb; egytől egyig MAHOE tagok. Van, aki járt 8000 méter fölött tavaly a Cho Oyun, mások a Han-Tengri technikás, 7010 méteres csúcsát tudják maguk mögött.

Lehet szurkolni, hogy a Kommunizmus-csúcsra is maradjon idejük, épségben megmásszák és ezzel Cinó is Hópárduc legyen. Itt, hozzászólások formájában kell biztatni őket – ha elegen vagyunk, sikerülni fog nekik!

Share on Facebook

Melyik országról van szó?

A túra árából 11.000 magyar királyi pengő pattan le minden kedves megfejtő számára (feb. 21 éjfélig!)
Íme a videó, melynek alapján totál könnyű kitalálni.

Az email címed helyesen add meg a kommenteknél, annak alapján keresünk meg.

Share on Facebook

Szezonális híd (a monszun elviszi) Luang Prabagban

Persze, ilyenkor rengeteg az “attól függ”, de a lelkes érdeklődő nincs kisegítve egy “attól függ” válasszal, mert ugye épp befizetni készül. OK, lehet szűkíteni a dolgot, tehát egy 70 éves szívbeteg érdeklődőt nem lehet El Miradorba küldeni, de egyébként nehéz tanácsot adni olyan valakinek, akit telefonban 4,5 perce ismertél meg. Sokszor egyébként az iKaland dzsungeltúrakiválasztástsegítőoldal nevű moduljára küldjük, ahol némi útbaigazítást kap e téren.

Végül a telefonbeszélgetésben inkább elmondom, hogy a magamfajta ember (mely fajtából szerencsé(d)re kevés van) az aktuálisan terítéken lévő dzsungeltúrákból/kalandtúrákból milyen preferenciális sorrendet állít fel és miért. Íme az aktuális listám:

1. Laosz-Kambo-Thai túra -
ez az első, mert …csak. Annyira más mint a többi Közép-Amcsi dzsungeltúra, egyszerre nyújt mély betekintést és tág keresztmetszetet Dél-kelet Ázsiáról.

2. Dél-Guate- állatáldozat+ piramis + 4000es vulkán… egyszerűen túl sok jó 2 héten belül ahhoz, hogy ne ez legyen

3. Honduras – mert nagyon nagyon egyedülálló jellegű és különös ritka életeket bemutató utazás. Negatívum: ha hiperaktív vagy és nehéz egy helyben ülnöd, akkor a többórás csónaktúrák nem lesznek ínyedre.

S a dobogóról pont lemaradt (nálam):
4. Belízi karib álomutazásunk. Totál látványos és élménydús túra, de én személy szerint szeretem, ha van egy kis adrenalin/elfáradás/sokkoló eleme az utazásnak. Lemarad a dobogóról továbbá egy februárban induló igen menő túránk, ami a tavalyi világraszóló régészeti feltárások mentén egyre híresebb és látogatottabb.

Neked hogy néz ki aktuális utazási toplistád? Írd ide a hozzászólásokba a 4 legvadabb álmod.

Share on Facebook

Amit nem láthattál a videóban: hogyan vélekedik az utca embere, vagyis a Gellért tér környékén a járókelő közönség a kérdésről: Budapest vagy Trópusok? Ebből most idecsapunk egy részletet:

…stb. stb. stb.

E bugyutának tűnő kérdésre igen egyhangú a válasz, még a Gellért fürdőben látott látszólagosan vizihulla vendég (ld. előző videó) is minden bizonnyal ügyesebben művelné mutatványát egy Vörös-tenger melletti hippi búvárfaluban vagy Belíz türkiszzöld vizében.

Az emberek nagy része tehát egyetért abban, hogy ha teheti az ember, akkor el kell mennie ebből a magyar télből. Vagy egy igazán téli, havas helyre vagy pedig ellenkezőleg, egy forró, dzsungeles/sivatagos – rövidgatyás vidékre. (Vagy mindkettő.) Mi, az iKaland irodistái továbbra is kitartunk amellett, hogy Pest a király, de persze ez tudat alatt önámítás is, hiszen mi a Gellért téri irodához vagyunk láncolva, így itt keressük a karibi lüktetést.

Akinek sántít a logika és úgy gondolja, hogy kijár neki egy életre szóló rövidnadrágos kalandutazás a tél közepén, ezen lehetőségek közül választhat…

Share on Facebook

A továbbiakban méltóképpen elköszönünk a hegymászóinktól… és az “iKaland Promotions” kisfilmjében boncolgatjuk, hogy valójában teljesen felesleges elutazni a trópusokra…

Ha tovább olvasod a bejegyzést tanúja lehetsz annak is, hogy Matróz kolléga bebizonyítja, a téli Budapest milyen pompás hely és egy kis trópusi hangulatért nem kell elutazni Laoszba, Belízbe vagy Guatemalába.

De nehogy megfeledkezzünk a hegymászóinkról. Először Búcsúzzunk el tőlük! Jó utat skacok! Hajrá-hajrá!
Idei két utolsó útjuk Isztriára vezet Erőss Zsolttal sziklát mászni a közelgő hosszú hétvégén, valamint a Garda-tóhoz Kádár Ferivel via ferratazni.

Átmenet nélkül beköszöntött a hazai tél. Ennek megfelelően Zsolt és Matróz kolléga azon morfondíroztak, hogy jó lenne lelépni egy kicsit a trópusokra. Rövid tanakodás után rájöttek, hogy ez teljesen fölösleges. Minden megtalálható itthon is, akár az iKaland iroda környékén is.
Íme az említett videó, mely bizonysága annak, hogy Budapest télen is a legjobb hely!

Share on Facebook