Megpróbáltam beszerezni néhány képet az ottani helyzetről.

Egy rövid helyzetjelentés az egyik indiai tévécsatornából.

[Reuters fotók]

A hírügynökségi jelentések szerint augusztus 5-én, csütörtökön éjfél körül kezdődött az a felhőszakadás, ami ehhez a katasztrófához vezetett. A gyér növényzet sehol nem képes ekkora csapadékot megfogni, és ezért a lezúduló víz mindent magával ragad. Sárlavina iszapáradat száguldott végig Leh városka utcáin, helyenként autó nagyságú sziklákat is magával ragadva. Az összes ház ami az útjában állt, azonnal kártyavárként omlott össze. Helyenként négy méter magasságú iszap borítja most az utcákat.

Eddig (augusztus 9.) mintegy 150 halálos áldozatról tudnak, de az eltűntek száma már most is megközelíti a háromszázat. A helyzetet súlyosbítja, hogy az összes közút megsemmisült, sőt a repülőtér is használhatatlanná vált. A több száz helyszínen tartózkodó külföldi turistát a katonaság helikopterrel próbálja kimenekíteni a térségből.

——————-

Juma Malik, a Glacier Travel tulajdonosa a Lonely Planet weboldalán azonnal gyűjtést kezdeményezett. Innen további cikkek is elérhetők.

A Hindustan Times képei.

Share on Facebook

Ez itt épp Iszfahán városa

Úgy gondoljuk, aki Iránt a hagyományos módon akarja megismerni, menjen kulturális buszos körútra valamelyik utazási irodával, és nézegesse a netet. Mi mást kínálunk. Na jó, azért nem vért, szenvedést és halált, hanem egy hétköznapibb képet, mint amit a romoknál, múzeumokban meg turistás városnézés közben kap az oda tévelyedő emberfia. Ehhez segít az a néhány szószedet, ami némi iróniával világítja meg az egykori Perzsia érdekességeit – jelen esetben a közlekedést.

Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől (ld. Úttest), ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a ~n, a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció.

Ez lenne egy úttest.

Úttest: (minden városi és város körüli területre érvényesen) A közlekedés színhelye. Európai hasonmásától abban különbözik, hogy az útburkolati jelek kizárólag az azt festő munkások foglalkoztatására szolgálnak, gyakorlati jelentőségük nincs. Az ~en egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az ”erősebb kutya baszik” modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.

Zebra: ld.: parkolóhely, taxidroszt, piac

Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, akkor még deluxe modellekről beszéltünk. A városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkájúhoz. A ~t a Jóisten is védi, erre az Always remember God, az Allah Akbar, valamint Ali és Husszein imámok képei utalnak, amit előszeretettel ragasztanak a jármű bármely pontjára (kendő mögül kileső női arc közelébe). A közvélekedés szerint néhány éven belül eltűnnek a közlekedésből ezek a gyöngyszemek.

Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.

Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak…

Rideg egy sivatag

Öt perc: az az időegység, amit az irániak mondanak egy jövőbeli esemény megtörténése időpontjának firtatására. A Mikor indul?, a Még mennyi idő?, a Mikor nyit?, a Mikor érünk oda?, a Még mennyit kell várni?, és a Még mennyit kell gyalogolni? típusú kérdésekre adott leggyakoribb és legnépszerűbb válasz. Relatív terjedelme bármennyi lehet, abszolút tartama a valódi öt perc és három óra között ingadozik. Célja az aggódó vendég megnyugtatása, aki néhány ilyen kúra után ettől kezd el idegeskedni. Már, aki…

Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akinek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek.

Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni.

Követési távolság: vezetéssel kapcsolatos fogalom, amit az irániak egyszerűen definiálnak: tetszőleges távolság két, egy irányba haladó kocsi között. Teheránban ez sosem több mint 5-10 centiméter, de valaki a hüvelykujj-szabályt emlegeti: ahova befér az ujjad, az a távolság elegendő. A ~ a nyugati vezetők rémálma Irán útjain, a fogalmi hiányosságok napi sok ezer koccanást eredményeznek.

Teheráni mix

Észak-Teherán: Teheránnak az a része, ahol a helyiek szerint jó élni. Egy kicsit kevésbé kaotikus, mint Dél-Teherán, az emberek nyugatiasabban öltöznek, jobb kocsival járnak, és lényegesen drágább ingatlanokban élnek. A forgalom egyesek szerint elviselhetőbb. Egy igazi ~i sosem megy a város központjába, és sosem megy Dél-Teheránba. Így ha északi taxissal mész délre, egy idő után neked kell majd navigálnod – vagy minden sarkon megálltok, amíg a sofőr megkérdezi a helyes irányt.

Dél-Teherán: Az a hely, ahol majdnem minden betonból és autóból áll. Egy rendes észak-teheráni a következő megjegyzésekkel illeti: „Minek mész te oda?”, „Mi dolgod van ott?”, „Megőrültél???”

Közlekedési dugó: az a helyzet, amiben egy rendes városban élő Iráni az ébren töltött élete negyedét tölti.

KRESZ: a közlekedési rendszabályokat jelenti, de egy teheráni KRESZ-könyv hosszúsága vetekszik a Szomália és Guinea közti Maybach kereskedelemmel.

A szócikkek szerzője Belényi Dani, az iKaland iráni túrájának túravezetője.

Share on Facebook

Sajnos vissza kell ide térnünk tartós élelmiszert vinni annak a több száz embernek, akik a fenti képeken látott körülményekkel kell megbirkózzanak. A gyűjtésre azt fundáltuk ki, hogy a várhatóan igen népszerű Erőss Zsolt visszatérő túrájának teljes nyereségéből élelmiszert veszünk és elvisszük Zsolcára, hogy személyesen adhassuk át az ott élő embereknek.

Íme a további információ a jótékonysági Grossvenediger túráról és arról, hogy miként vehetsz részt.

Share on Facebook

Slackline-nak hívják e hölgyek által művelt sportot – igen, asszem már külön sportként emlegetik. Ki szeretnéd próbálni?

girls highline from sébastien montaz-rosset on Vimeo.

Share on Facebook

Azért foglalkozunk ezzel a trendi sportággal, mert szépen egyesül benne a tengeri életérzés, a nomád élet, a túrázás és a víz fölötti mászás. Nem kell semmi előképzettség, a “nomádsági szint” is finomhangolható.

Share on Facebook

A 2009-es mongol lovas expedíció egy résztvevője így emlékszik vissza a nomád rénszarvastartó Cátán törzs között töltött időre. Mi pedig ezennel megosztunk Veletek néhány friss képet a tavalyi túráról, melyeket túravezetőnk, H. Bedouin Áron készített:

Az idei túrára pedig 2010. május 31-ig még lehet jelentkezni! Nincs szükség többévnyi lovagló-tapasztalatra, hogy velünk tarts, sokkal inkább a táborozási, nomád körülmények között töltött idő a maghatározó.

Ám, ha ilyened esetleg még nem lenne, akkor se temesd el a lehetőséget, dobj a hátadra egy sátrat, egy hálózsákot, meg még pár szükséges holmit, és menj ki a legközelebbi erdőbe egy-két éjszakára.

Nem akarunk komolytalannak tűnni, de a táborozást valahogy így kell elkezdeni, a többi pedig már jön magától. Ezzel az olcsó-és-jó módszerrel, ha nem is egy a mongol túráéhoz hasonló teljesen nomád környezetben, de megtapasztalhatod, milyen az, amikor mindent magaddal kell vinned, amire csak szükséged van, és segíthet abban is, hogy kialakuljon benned, milyen napokat a civilizációtól távol tölteni.

És, ha esetleg nem tudnál ellenállni a kísértésnek, hogy velünk tarts, vagy kérdéseid lennének, íme a link: Jelentkezés és/vagy érdeklődés

Share on Facebook

Egyébként épp most megy a műsor a rádióban…

Share on Facebook

Személyes kedvencem a trekking, ez a legtesthezállóbb; a távolság kihívása. Speciális felszerelést nem igényel, csak két emberi tényező van benne: a helyismeret és az erőnlét. Ennek a határait feszegettük a minap a Holt-tenger környékén.

Alaposan figyelembe vettük azt a szabályt, hogy csak jóllakottan szabad nekivágni egy ilyen kalandnak. Ezért egy éjszakai BBQ vacsorával kezdtük a túrát. Citromfa-szénen sütögettünk paradicsomot, hagymát, májat, oldalast, saslikot. Valamennyit öblögettünk helyi sörrel és ánizs pálinkával (arak)…

Mivel az esti rákészülés egy kicsit elhúzódott, ezért rutinos sivatagi túrázókhoz híven már a déli nap hevében vágtunk neki a gyaloglásnak. Palesztin területről, Abudiyye faluból indultunk egy aszfaltcsíkon a sivatagi Mar Saba (Szent Saba) kolostor felé. A nyugati turisták ezen a környéken légkondis kisbuszokban utaznak, így mókás látványt nyújtottunk a falusi gyerekeknek, akik kitartóan és tátott szájjal követtek minket egy darabig.

Mar Saba kolostorát egy folyóvölgy (wádi) szikláihoz ragasztották, és ortodox szerzetesek élik ott és a környező barlangokban az életüket. Nők és katolikusok ezért be sem tehetik a lábukat a szent helyre. Innen az út a meredek sziklafallal körülölelt völgyben folytatódott néhány kilométeren keresztül. Egy szakaszon a folyó átugorhatóvá szűkült és a szemközti sziklafal is lankásabb, mászható volt. A fennsíkra érkezve körbe-körbe a kősivatag domborulatai uralták a látképet. Az áprilisi sivatag a legbarátságosabb.

Az időjárás elviselhető és a téli esős évszaknak köszönhetően a zöld mezőket pipacs és kamilla foltok tűzdelik tele. A tájékozódás egyszerű: amerre az iránytű a keletet mutatja, arra van a Holt-tenger (Hol tenger? Hogy egy parádés szóvicc is legyen a bejegyzésben ).

15 km gyaloglás következett a lankás terepen, melyet dombok és kiszáradt folyómedrek alkotnak, majd megékeztünk a Holt-tenger völgyét szegélyező hegyekhez. A térképolvasás itt igazán zavarba ejtő: sűrű szintvonalak, leszakadások és hegycsúcsok melyek mínusz (!) 14 méter magasak. A tengerszint alá érkeztünk, épp a legjobb pillanatban. A hátunk mögött a nap már lebukni készült, de még utoljára vöröses-kékes-rózsaszínes fénnyel töltötte meg a tenger medencéjét és Jordánia szemközti sziklafalait.

Azt hiszem egy ilyen látvány lehet egy trekking túra legfőbb értelme. 30 kilométernyi kősivatagi túrázás után egyik pillanatról a másikra lepett meg minket ez a látvány. Olyan volt mint egy jutalom. Oázisokhoz, vízesésekhez, kilátópontokhoz sokszor el lehet jutni egy jeepes túrával is, de az ilyen módon készített fényképek sosem idéznék fel ugyanazokat az érzéseket, mint amit egy kiadós gyalogtúra adhat.

Persze ránk még egy komoly élmény várt. 300 métert kellett ereszkednünk, hogy elérjük a tengerszint alatti tengert. Este 10 körül lehetett már, amikor a hátizsákokat ledobtuk a strand homokján és felfeküdtünk a sós víz felszínére.

Másnap még átestünk az iszappakolás rituáléján és bebuszoztunk Jerikóba. Ennek a városnak, ugye, van múltja; most ünnepli a 10.000. születésnapját. Bereggeliztünk a szokásos csicseriborsó és padlizsánkrémekből, béreltünk néhány szakadt kerékpárt és úgy csináltunk néhány órára, mint ha mi lennénk a jerikói BMX banditák.

Igen, pont ez a szép a trekking műfajában, hogy minden belefér. A sport összefonódik a kulináris és kulturális élményekkel.

Mindenkinek hasonlókat kívánok a kihelyezett irodából, Beit Jala-ból! És persze nem titkolt szándékom, hogy kedvet csináljak a kedves olvasóban Zoli Sínai trekking túrájához. Ha valahol, akkor ott hasonló élmények érhetnek.

Share on Facebook

Melyik országról van szó?

A túra árából 11.000 magyar királyi pengő pattan le minden kedves megfejtő számára (feb. 21 éjfélig!)
Íme a videó, melynek alapján totál könnyű kitalálni.

Az email címed helyesen add meg a kommenteknél, annak alapján keresünk meg.

Share on Facebook

1. Kedvenc, sűrűn látogatott hegyvidékeid lavinajelentéseit (pl. Magas-Tátra) kísérd figyelemmel egész évben. Figyeld azt, hogy hogyan változik a lavinaveszély a hóhullással, olvadással, széllel. Idővel igen nagy tapasztalatra tehetsz szert. A Tátra esetében sajnos szlovákul kell tudj ahhoz, hogy a lavinajelentésüket mélyebben értelmezd. Sokkal jobb azonban az osztrák lavinajelentés – ehhez elég németül tudni – és itt konkrétan kifejtik azt, hogy hol, mikor, miért akkora a lavinaveszély, amekkora. Érkezéskor tanácsos megkérdezni a helyi menedékházakban vagy hegyimentő állomásokon az aktuális helyzetet, prognózist.
2. Évente legalább egyszer, de inkább kétszer gyakorold az alapvető elsősegély és lavinamentési fortélyokat.

Íme az InfoRádió interjú Rényi Zsolttal és a hozzátartozó cikk.

Ha tudsz megbízható, angol nyelvű európai lavinajelentést, osszd meg velünk! Erdélyi barátaink, Tőletek is várunk megbízható, magyar/angol nyelvű lavina-előrejelző oldalakat.

Share on Facebook