Korzsenyevszkaja, 7105 m (Wikipédiáról)

Az imént érkezett a hír a műholdas telefonról kommunikáló csapat itthoni kapcsolattartójától, hogy Cinó és két résztvevő tegnap sikeresen mászta meg a Korzsenyevszkaja 7105 méteres csúcsát. Két további tag jelenleg a négyes táborban várja a holnapi csúcsmenetet.

Friss info: ma feljutott a csapat másik két tagja is a csúcsra, holnap érnek vissza az alaptáborba. Éljen, 100%-osak!

Nem volt viszontagságoktól mentes a túra; eddig nem világos okokból (valószínűleg helikopterpilóták sztrájkoltak/nem tudtak megállapodni) három nap késéssel indult a helikopter az alaptáborba, így vagy 100 mászó expedíciójának sikerét kurtították meg értékes napokkal. A magyar csapat tagjai a háromnapos dekkolás során egytől egyig lebetegedtek, hányással és hasmassal járó gyomorrontást szedtek össze.

Azonnal kérdésessé vált a két csúcs megmászásának esélye. Ráadásul a helikopter landoláskor kezdték csak kiépíteni az alaptáborokat – ezt normál esetben megteszik az expedíciók érkezése előtt. Magyarán: nem várta őket semmi-senki, a táborokat kiépítő személyzettel egyidőben érkeztek a pucér gleccserre.

Cinóéknak a Kommunizmus csúcsra is fáj a foguk, ami szintén az alaptáboruk fölött magasodik a Korzsenyevszkaja szomszédságában. A Kommunizmus-csúcs (újabban Ismail Somoni-csúcs) a legmagasabb egykori szovjet hegy – 7495 méter. Cinónak ez az egy csúcs hiányzik ahhoz, hogy ő legyen a második magyar Hópárduc. Ezt a címet kapta minden olyan hegymászó, aki a volt Szovjetunió összes 7000 méternél magasabb hegycsúcsát megmászta; öt ilyen hegy van.

Talán némi inspiráció számodra is, hogy az expedíció tegnap csúcsra ért tagjai közül a legkevésbé tapasztalt úriembernek az eddigi legmagasabb csúcsa a Mont Blanc volt, de persze számos alkalommal mászott egyéb négyezreseket. A felkészítő-alapozó túrán 7 négyezrest másztak a Monte Rosa csoportban – és természetesen sportorvosi vizsgálatnak is alávetette magát. Hogy hány éves? Több, mint félszáz!

A többi csapattag azonban jóval tapasztaltabb; egytől egyig MAHOE tagok. Van, aki járt 8000 méter fölött tavaly a Cho Oyun, mások a Han-Tengri technikás, 7010 méteres csúcsát tudják maguk mögött.

Lehet szurkolni, hogy a Kommunizmus-csúcsra is maradjon idejük, épségben megmásszák és ezzel Cinó is Hópárduc legyen. Itt, hozzászólások formájában kell biztatni őket – ha elegen vagyunk, sikerülni fog nekik!

Share on Facebook

Sajnos vissza kell ide térnünk tartós élelmiszert vinni annak a több száz embernek, akik a fenti képeken látott körülményekkel kell megbirkózzanak. A gyűjtésre azt fundáltuk ki, hogy a várhatóan igen népszerű Erőss Zsolt visszatérő túrájának teljes nyereségéből élelmiszert veszünk és elvisszük Zsolcára, hogy személyesen adhassuk át az ott élő embereknek.

Íme a további információ a jótékonysági Grossvenediger túráról és arról, hogy miként vehetsz részt.

Share on Facebook

Slackline-nak hívják e hölgyek által művelt sportot – igen, asszem már külön sportként emlegetik. Ki szeretnéd próbálni?

girls highline from sébastien montaz-rosset on Vimeo.

Share on Facebook

Visszatérésének első fázisa elméleti jellegű; tanítani fog. Visszatérésének második fázisa pedig egy könnyed Grossvenediger túra vezetése lesz, melynek időpontja még nem ismert.

Ami most aktuális, az az elméleti, vagyis filmvásznon (OK, számítógép képernyőn) történő visszatérése. Legutóbbi iKalandos videószereplésén szlovák mikulás volt, ám most ismét a hegyi oktató, vezető szerepében jelenik meg.  Újraforgatjuk, ugyanis, azt a bizonyos videósorozatot, melyben Zsolt túrapraktikákról és tanácsokról beszél.

(Az eredeti videósorozatot hírlevél-feliratkozóként minden bizonnyal láttad már, egyébként innen érhető el mind az 5 rész).

Kérésünk: Kérdezz!

21. századi színvonalon szeretnénk újraforgatni a sorozatot a mostani, kissé gagyi rész után. Részben a meglévő témákat fogja érinteni, részben újakat. Az új témákat Ti határozzátok meg. Íme a lehetőség, kérdezz; Ti mondjátok meg, miről meséljen Nektek Erőss Hópárduc Zsolt!

Néhány példa:

• milyen, mekkora zsákkal érdemes alpesi csúcsoknak nekivágni?
• mikor, hogyan használjunk GPS-t?
• hogyan szárítod meg a nedves cuccaidat a hegyen?
• hány alsógatyát pakolsz egy expedícióra? És egy egyhetes túrára?
• beadatsz-e magadnak oltásokat utazás előtt?

Várjuk kérdéseidet Zsolthoz itt lent, a kommentekben.

Kiegészítés (márc. 24): Zsolt talpraállásáról film készül, íme az előzetes.

Share on Facebook

Beszállás egy Chopok-észak kuloár tetején... májusban (Fotó: Varga Béla)

Van egy kis terminológiai zavar a pályán kívüli síelés irányzatai körül. Íme az egyre szaporodó műfajok egy elterjedtebb értelmezése, besorolási kísérlete. Nem szigorúan veendő és élesen elkülönülő kategóriákról van szó; nyilván vannak átfedések. Ó, és persze, véletlenül sem enciklopédikus, hivatalos definícióként írom amit írok. Lehet vitatkozni és kiegészíteni a kommentekben.

Pályán kívüli síelés/off-piste: (Bérletet váltasz és) felvonóval síelsz, de a jelölt sípályákat elhagyod és nyílt terepen, törpefenyvesben vagy erdőben sízel. Valahogy visszaevickélsz a pályára, hogy ismét becsúszhass egy felvonóhoz, majd kezded újra – új terepen. A “pályán kívüli síelés” igaziból gyűjtő jellemzés, ez alá sorolhatók az alábbi stílusok/irányzatok.

Freeride: A freeride a pályán kívüli, elsősorban porhavas síelést jelenti. Felvonóval/helikopterrel (helisízés) jut fel az ember a hegytetőre, de a hangsúly az érintetlen terepek megtalálásán és a freestyle trükkök bevetésén van. A vagány mélyhavas videók, az “extrém sízés” a freeride kategóriájába tartozik (bár ezt a “kategóriába tartozást” fura érzés leírni). Eme irányzat legszínvonalasabb megnyilvánulása a Freeride world tour, melynek 2010-es futamának összefoglalását mutatja az alábbi videó:

A site-jukon több tenyérizzasztó, nyálcsorgató videó található.

Terepsí: Ritkán használt fogalom ez mifelénk, pedig leginkább ez írja le azt a műfajt, amit a pályán kívüli sízők többnyire művelnek. A terepsí jelentése: “minden terepen” síelés. A szűzhó örömteli ritkaság; a pályákon kívüli terepet többnyire más hótípusok jellemzik: a töredezett- megsíelt friss hó, az olvadtabb és nehezebb tavaszi hó, kérges hó, fagyott – firn – hó, latyak, buckásra síelt kemény hó stb. Természetesen minden hótípus kicsit más technikát igényel. A terepsízés szép kihívása, hogy a hótípusok gyakran átmenet nélkül követik egymást és kénytelen vagy gyorsan, egyik kanyarról a másikra stílust váltani.

A technikák elsajátítására vagy terepsí oktatáson tehetsz szert (gyorsabb), vagy autodidakta módon (lassabb, több esés/befürdés).

Túrasí: Nagy kedvencünk! Itt szigorúan NEM felvonót használsz a hegyre feljutáshoz, hanem saját lécedet. A túrasí gyakorlatilag ugyanolyan léc, mint a hagyományos alpesi sí, de könnyebb és puhább. A kötése lehetővé teszi, hogy felfelé menetkor a sarkad szabadon mozogjon, akárcsak a sífutásnál. Ezen túl ún. “fókát” (régen fókaszőrt, ma már szintetikus szőrmét) rögzítesz a léc talpára, ez pedig meggátolja, hogy a léc visszacsússzon. Egész meredek hegyoldalakon lehet így felfele haladni relatíve könnyedén. Lecsúszáskor a fóka lekerül a lécről, a sarkadat rögzíted, s így egy hagyományos alpesi lesiklással jutalmazod meg magad.

Az iKalanddal túrasízni a Grossvenedigeren és a Dolomitokban is tudsz.

Backcountry: telemark kötéssel (a sarok szabadon mozog) ellátott léc talpát a futólécekéhez hasonlóan bepikkelyezi az ember. Ez lehetővé teszi, hogy felfelé szakaszokon túralécként viselkedjen (fóka nélkül), míg lefelé telemark technikával szedd szét a lejtőt. Hosszabb emelkedőkön fókát passzinthatsz a léc talpára. Ez a stílus tökéletesen illeszkedik a magyar középhegységek domborzati jellegzetességeihez, ahol rövid emelkedők és lejtők váltogatják egymást, így túl sok a macera a fókázással.

Ehol egy videó, ahol terepsí guru Máthé Laca a Normafán szaggat backcountry léccel. Néha alpesi stílusra vált, majd vissza:

Steep skiing: a terepsízés egy irányzatáról van szó, ami – ahogy az angol neve (“meredek síelés”) sejteti: meredek hegyoldalak megsíelésére hajaz. A meredek lejtőkkel (35-55° meredekség) az a gond, hogy lavinaveszélyesek. Ezért komoly helyismeret és lavinaismeret szükséges bármilyen hosszabb meredek szakasz biztonságos megsíeléséhez (a tudáson felül). Magyarország közelében remek lehetőség adódik a Chopok és a Deres északi falának hófolyosóiban.

Az iKaland ide is szervez – ún. kuloársí kurzusokat. Azért szervezzük áprilisban ezeket a tanfolyamokat, mert ekkorra az alaplavinák már lecsusszannak. A déli oldal és a környező hegyek már alig havasak, ám az északi kuloárokban a stabil, összetömörödött hó prímán síelhető. A Chopok észak számtalan lehetőségeiről van egy tök jó áttekintés-térkép a Chopok ház honlapján.

Ez a témában az első cikk, így röviden szólni kell a veszélyekről. Nem kell extrém helyre menni, hogy elvigyen a lavina – minden pályán kívül síző polgártárs vegyen részt lavinaoktatáson. Továbbá, nem kell extrém hideg és 8000 méteres hegy a csúnya fagyási sérülésekhez. Légy tisztában a hegy veszélyeivel, mielőtt eltekeregsz.

Hirtelen ennyit szerettem volna mondani a témában. Arra kérlek, hogy szánj 6 másodpercet az alábbi kérdőív két kérdésének megválaszolására, hogy tudjuk, érdemes-e kalandsí (hoppá, egy új kategória! most találtam ki) témában cikkeket, blogbejegyzéseket írogatni.

R. Zsolt

Share on Facebook

Az a drótkötél télen be van havazva - és a gleccserhasadék is a háttérben

Azon oknál fogva írok,hogy talán Te(Ti) tudnátok segíteni,vagy
tájékoztatni.Mire számítsak a Grossglockneren április legelején,a
húsvéti hosszúhétvégén.

Konkrétan, akkor mi az a minimál cucc, ami azért
kelleni fog, csákányon, és hágóvason kívül. Mekkora hó szokott még
olyankor lenni a Tauernben? Mennyire életképes ez a vállalkozás?
3-an mennénk,én jártam már 3000 körül, hágóvast,csákányt használtam
vízesésen, de a két hölgy útitársam elég csekély tapasztalattal, de annál
több önbizalommal rendelkezik.

A segítséget előre is köszönöm,
Töretlen Tisztelettel:….

Szerintem jó, hogy feltette a kérdést a barátunk – bölcs. Elég tipikus, egyébként. Válaszoltam neki; lebeszéltem róla és a Tátrát ajánlottam 1-2-es lavinaveszély mellett. De közben eszembe jutott: PIEPS, lapát, szonda akkor is kell. Ha nem használták még őket, hogyan tanulják meg?

Jól tettem, hogy lebeszéltem? Talán megfosztom egy óriási élménytől? Te mást tanácsolnál neki?

Share on Facebook

1. Kedvenc, sűrűn látogatott hegyvidékeid lavinajelentéseit (pl. Magas-Tátra) kísérd figyelemmel egész évben. Figyeld azt, hogy hogyan változik a lavinaveszély a hóhullással, olvadással, széllel. Idővel igen nagy tapasztalatra tehetsz szert. A Tátra esetében sajnos szlovákul kell tudj ahhoz, hogy a lavinajelentésüket mélyebben értelmezd. Sokkal jobb azonban az osztrák lavinajelentés – ehhez elég németül tudni – és itt konkrétan kifejtik azt, hogy hol, mikor, miért akkora a lavinaveszély, amekkora. Érkezéskor tanácsos megkérdezni a helyi menedékházakban vagy hegyimentő állomásokon az aktuális helyzetet, prognózist.
2. Évente legalább egyszer, de inkább kétszer gyakorold az alapvető elsősegély és lavinamentési fortélyokat.

Íme az InfoRádió interjú Rényi Zsolttal és a hozzátartozó cikk.

Ha tudsz megbízható, angol nyelvű európai lavinajelentést, osszd meg velünk! Erdélyi barátaink, Tőletek is várunk megbízható, magyar/angol nyelvű lavina-előrejelző oldalakat.

Share on Facebook

1. Marci, aki a legkevésbé sérült meg, gyógytornára jár és véralvadásgátlót kap (szuri) egy esetleges trombózis elkerülése végett
2. Petin ma műtétet hajtottak végre; épp most ébredezik. A vállából levált egy csontdarab, ezért kellett felnyitni. Tricepszében izomsérülés és vállában ínszalag-sérülés fogadta az orvosokat. Három hónap gyógytornára számíthat. Peti kérvényezte, hogy az Everest Gym mászóteremben gyógytornázhasson, de a doki másfajta rehabra gondolt.
3. Zsoltnak tegnap volt egy komoly műtéte; 3-4 órán át tartott (szemben a sajtóban megjelent 6 órával). Nem tudni teljes bizonysággal, hogy mennyire épül fel a bokája, de egy hindu guru nyugalmával viseli a megpróbáltatásokat.

Továbbra is olvasható/hallható mindenféle “majdnem pontos” info a srácokról. Hogyha érdekel a való igazság, akkor íme néhány nyilatkozat első kézből, az érintettektől:

• Info Rádió: Erőss Zsolt ad interjút
• Duna TV: Mécs Laci beszél
• Zsolt videóinterjú az Indexnek

Íme egy térékép arról, hogy ki hol volt, hogyan mozgott a hegyen (zoomolj be és akkor látszik is):

Share on Facebook

Zsolt és felesége, Hilda

Intenzíven jelent meg a hírekben: Erőss Zsolt és két mászótársa lavinabalesetet szenvedett szombat délután a Magas-Tátrában. Mivel igen sok megkeresés érkezik szimpatizánsoktól és a médiától, ezért ezen az oldalon a mentésben részt vevő egyik társ leír mindent, amit tud az esetről saját tapasztalata és a sérültek elmondása alapján.

Már a házban Lacival és a mentőkkel

Zsolt fölött két méterrel indult meg egy hótábla, aki épp egy keményebb, firnes szakaszon állt és eleinte meg tudta fogni az esést, de – mint mondta – a kötél pengett, és a másik két mászót, akiket magával ragadt a lavina, nem tudta megtartani. Ekkor tört el mindkét lába, majd a 2-300 méteres csúszás következtében egy bordája. Végül kötelük egy kőben akadt meg, így nem csúsztak még 1-200 métert a völgy aljáig.

A történtek ellenére Peti derűs tud lenni

Petinek az arca zúzódott össze, kificamodott a válla és megsérült két nyakcsigolyája. Marci barátjuk összezúzta magát és jobb lába nagyon fájt, de sejtette, hogy nem tört el. Lábára nem nagyon tudott ráállni. Zsolt sérülései voltak a legkomolyabbak; a bordatörésen túl bokatörése és jobb lábán a nyílt lábszártörés miatt nem nagyon tudott mozogni. Peti sérülései ellenére le tudott menni 300 métert a völgy aljába, hogy telefonon segítséget kérjen – itt ugyanis jobb volt a térerő mint följebb a hegyoldalban, ahol Marci és Zsolt táskájukra ülve várták a segítséget.

A segítség először egy másik csoporttól jött, melyet Sándor Misi, Mécs Laci és Rényi Zsolt vezetett. Ők a Vysoka alól tartottak visszafele az Omladék-völgy irányába. Először Peti hallotta a légvonalban kb. 600 méterre lévő, 9 fős csoport hangjait. Először kiabáltak, majd telefonon is sikerült kapcsolatba lépni. Ekkor sötétedett, kb. 16:30 volt.

Laci és Zsolt elindultak a keresésükre a hangok irányában, majd Laci a bajbajutottak fejlámpáit meglátva kb. 1 óra múlva eljutott hozzájuk. Zsolt bevárta Misit, aki közben lekísérte a csoportot az Omladék-völgyben vezető turistaútra, ami reggelről ismerős volt a csoport számára, így ők biztonsággal lejutottak a házhoz. Misi közben csatlakozott Zsolthoz, ők kb. 18:00-ra érték el a hegyoldalban várakozó Marcit és Erőss Zsoltot.

Misi lement Petihez a völgybe, aki kb. 200 méterre jött el társaitól. Laci és Rényi Zsolt maradtak Marcival és Erőssel, akiket felöltöztettek, etettek, itattak, illetve próbálták Zsoltot minél kényelmesebb és stabilabb helyzetbe ültetni. Ekkor már úton voltak a mentők, akikkel Misi tartotta a kapcsolatot. Laci lement Petihez és Misihez, majd elindult a völgy irányába egy dombtetőre, hogy jelezhessen a mentőknek. A mentők első, 5 fős csoportja 21:00 körül ért fel, őket még rengetegen követték; a végén 40-en voltak. Azért jöttek ilyen sokan, mert nagyon kevés volt a hó a hegyen, így a havon leeresztés helyett köveken és törpefenyőkön át kellett cipelni a hordágyakat.

A sérülteket hordágyra fektették; Zsoltot és Petit légpárnás ágyra tették, Marcinak sínbe rakták a lábát. Zsolttal 22:00-kor indultak el a mentők és több mint 4 órán keresztül tartott az út vissza a házig. Ekkorra Peti és Marci már útban voltak a poprádi kórház felé. Zsolt injekciót és infúziót kapott, levették a síbakancsát, majd őt is elszállították.

2 hölgy szimultán masszíroz meleget Peti lábába...

A sikeres mentés több tényezőnek köszönhető:

• A sérültek végig higgadtak maradtak, nem állt be sokkos állapot ami ilyenkor fenyegető veszély
• A szlovák hegyimentők gyorsak voltak, sokan voltak és gyakorlott profik. Hihetetlen nehéz terepen, frissen behavazott sziklákon kellett levinni a három sérültet hordágyon 2100-2200 méteres magasságból patakágyban, törpefenyők között.
• A Vysoka-csapat a tervezettnél egy kicsit lassabban haladt, így a baleset bekövetkezte után nem sokkal épp hallótávolságban jártak. A szerencsének is köszönhető, hogy a látási viszonyok ugyan nem voltak optimálisak, de nem volt szél és így többszáz méteres távolságból is jól hallottuk egymást.

Fontos segítség volt Bencze Zsolt barátunk Budapesten, hiszen Peti egy jó ideig sikertelenül hívta a Vysoka-csapatot, akiknek nem volt térerejük, így csak a Pesten lévő barátját érte el. B. Zsolt hívta a mentőket és ő is tartotta velük a kapcsolatot egy ideig. Folyamatos próbálkozás után Bencze Zsoltnak sikerült először Misit elérnie.

Zsolt ellátás

A médiában megjelent néhány pontatlanság az esettel kapcsolatban. Ez nem feltétlenül a magyar média hibája, hiszen elsősorban a hegyimentők honlapjáról vagy a szlovák médiából értesülnek és a hegyimentők honlapja nem mindig precíz.  Íme néhány helyreigazítandó tény:

• “…gerincsérülést szenvedett…” - ez így rémisztően hangzik. A valóság az, hogy Petinek két nyakcsigolyája repedt meg, de az orvos szerint nincs szükség műtétre.
• “…150 métert estek majdnem függőlegesen…” - 150-200 métert csúsztak lefelé 30-45 fokos lejtőn. Volt a csúszásban egy kisebb “repülés” amire mindhárman emlékeznek, de az néhány méter lehetett.
• “…kiásták magukat a lavina alól…” szerencsére nem zúdult le annyi hó, hogy eltemette volna őket. Igen havasak lettek és átáztak, de nem temette őket be a lavina. A lavina alján az összegyűlt hó térdmélységű volt.
• “…hajnalban találtak rájuk…” – a valóság az, hogy társaik délután 5-re tudták, hogy hol vannak, 6-kor érték el őket, 8-ra pedig már a hegyimentők is a helyszínen voltak, majd hajnali 2 után érkeztek le a Poprádi-tavi házhoz.

"Te, ilyen nekünk is kéne!" - véroxigén- és pulzus mérő

Mécs Laci Duna TV-nek adott interjúját itt nézhetitek és olvashatjátok. A riportban Zsolt és Peti is megszólalnak a kórházi ágyban – kissé megviselt ábrázattal, de optimizmussal telve.

Köszönjük a szimpatizáló, segítségfelajánló telefonokat és emaileket, igen jól esnek – a jókívánságokat pedig továbbítjuk a kórházban pihenő túravezetők felé, akik ezekben az órákban érkeznek haza itteni kórházakba.

Hogyha kérdésetek van, vagy üzenni akartok nekik, akkor itt a megjegyzésbe várjuk… – kinyomtatjuk és bevisszük nekik a kórterembe

rényi zsolt

Share on Facebook

Felszerelés terén ők még hendikeppel indultak: az 50-es évek

Az imént futott be egy kérdés emailen – András írt, aki egyik téli Tátra túránkra készül. Mivel általánosak (és jók) a kérdések, gondoltam, felrakom ide, hátha másnak is használ…

Nyilván rengeteg dologról nem írok a levélben, de talán a legfontosabb tudnivalókat megírtam barátunknak. Vannak hasznos tippjeid téli túrafelszerelés terén? Írd be a kommentekhez – segítsük egymást okosodni. Íme András levele:

Szia Zsolt! A Tátra-túrával kapcsolatban szeretnék némi tanácsot kérni.
Eddig csak nyári túrákon voltam (Venediger, Glockner, Dachstein). Amit a honlapon írtatok felszerelést, az megvolt és be is vált.

1. Az aláöltözet + polár + eső/szélkabát kombó remekül bevált. Gondolom itt jóval hidegebb lesz, ilyenkor hogy szokás öltözni? Pl. 1 polár helyett 2-t veszek fel?

2. A másik kérdés az italszállítás. Eddig a műanyag palack bevált, bár kicsit hideg lett a víz. Télen mi a megoldás? Fémkulacs + hőszigetelő tok? Vagy termosz? Vagy valami más?
Még az is eszembe jutott, hogy a hideg fémhez odafagy-e az ember keze vagy szája (vagy csak túl sok B-29-es bombázókról szóló filmet néztem ?

Illetve bármi egyéb hasznos tanácsot is szívesen vennék.

Ezt az emailt küldtem válaszként:

Helló, szia András!

A téli felszerelésem majdnem ua., mint a nyári. A következő dolgokban van különbség:
- bakancs – a láb rendesen tud fázni, így nem árt, ha a bakancs vagy melegebb, vagy elbír két vastag zoknit. Legyen nálad egy tartalék zokni is, de a legfontosabb az, hogy jó kövéren impregnáld a bakancsod. Ha van műanyag/magashegyi bakid, az a legjobb. Vagy ha túrasível jössz és akkor a túrasí bakancs szépen melegít.

- polár: ahogy mondod, 2 polárpulcsi 1 helyett. Illetve, +1 réteg aláöltözet vagy egy vékony, szűk polo jó szolgálatot tehet.

- ital: hogyha hideg van, akkor én a kabátom alatt hordom a másfél literes palackot. A testem melegen tartja. A felesleges levegőt kinyomom belőle, így jó lapos tud lenni. Nem esik ki a kabátom alól, mert a hátizsák öve vagy a beülő megfogja.

A termosz is jó, nagyon is… csak ugye nehéz, még üresen is. Ha megelégszel egy félliteres üveggel (hóval újra lehet tölteni) akkor azt a kamáslidba is beteheted. A lépteid ilyenkor kicsit nehezebbek lesznek Fémkulacsot én már nem használok. A műanyag teljesen jó. Ahogy fogy a víz vagy kiürül, egyre laposabbra nyomható össze. Kisebb helyigény, kisebb súly.

- kesztyű – sok olcsóbb síkesztyű nem eléggé vízálló. Ezt ellenőrizni kell. Ha teheted, hógolyózz latyakos hóban egy fél órát tesztelésképp. Kell egy pótkesztyű is. Az én kesztyű “rendszerem” olyan, hogy egy windstopper-polár kesztyűre húzok egy kemény, vízálló, strapabíró kétujjas kesztyűt. Ha nagyon hideg van, akkor a polár kesztyű helyett egy piacon vásárolt kötött kesztyűt veszek ami szárazon fincsi meleg.

- sapka – nem árt, ha nem fúj át ratja a szél. Ebből is kettő kell. Egyrészt azért, mert pótsapka kell hogy legyen nálad, másrészt kell egy vékony sapi melegebb, napsütéses napokra és egy vastag, meleg satyó hideg esetén.

Hát, nagyjából ennyi a tudomány – a legfontosabb dolgok. Olyat kérdeztél, amiről mások könyveket írtak úh. ez a válasz messze nem teljes.
Szia
Zsolt

Jöhetnek hát az okos kiegészítések a megjegyzésekhez, építsük a kollektív intelligenciát! Tudom, van a listán olyan, aki Kanadában él és előszeretettel jár hegyekbe a kanadai télben… Na, ő biztos nagyon penge. Egy alapelvet érdemes szem előtt tartani itt a tanácsoknál (is): ne variáljuk túl a felszerelés kérdését, az egyszerűség mindig nagyszerűséget eredményez a hegyen.

A fotóért köszönet Lainnak (Flickr)

Share on Facebook