Az a drótkötél télen be van havazva - és a gleccserhasadék is a háttérben

Azon oknál fogva írok,hogy talán Te(Ti) tudnátok segíteni,vagy
tájékoztatni.Mire számítsak a Grossglockneren április legelején,a
húsvéti hosszúhétvégén.

Konkrétan, akkor mi az a minimál cucc, ami azért
kelleni fog, csákányon, és hágóvason kívül. Mekkora hó szokott még
olyankor lenni a Tauernben? Mennyire életképes ez a vállalkozás?
3-an mennénk,én jártam már 3000 körül, hágóvast,csákányt használtam
vízesésen, de a két hölgy útitársam elég csekély tapasztalattal, de annál
több önbizalommal rendelkezik.

A segítséget előre is köszönöm,
Töretlen Tisztelettel:….

Szerintem jó, hogy feltette a kérdést a barátunk – bölcs. Elég tipikus, egyébként. Válaszoltam neki; lebeszéltem róla és a Tátrát ajánlottam 1-2-es lavinaveszély mellett. De közben eszembe jutott: PIEPS, lapát, szonda akkor is kell. Ha nem használták még őket, hogyan tanulják meg?

Jól tettem, hogy lebeszéltem? Talán megfosztom egy óriási élménytől? Te mást tanácsolnál neki?

Share on Facebook

1. Marci, aki a legkevésbé sérült meg, gyógytornára jár és véralvadásgátlót kap (szuri) egy esetleges trombózis elkerülése végett
2. Petin ma műtétet hajtottak végre; épp most ébredezik. A vállából levált egy csontdarab, ezért kellett felnyitni. Tricepszében izomsérülés és vállában ínszalag-sérülés fogadta az orvosokat. Három hónap gyógytornára számíthat. Peti kérvényezte, hogy az Everest Gym mászóteremben gyógytornázhasson, de a doki másfajta rehabra gondolt.
3. Zsoltnak tegnap volt egy komoly műtéte; 3-4 órán át tartott (szemben a sajtóban megjelent 6 órával). Nem tudni teljes bizonysággal, hogy mennyire épül fel a bokája, de egy hindu guru nyugalmával viseli a megpróbáltatásokat.

Továbbra is olvasható/hallható mindenféle “majdnem pontos” info a srácokról. Hogyha érdekel a való igazság, akkor íme néhány nyilatkozat első kézből, az érintettektől:

• Info Rádió: Erőss Zsolt ad interjút
• Duna TV: Mécs Laci beszél
• Zsolt videóinterjú az Indexnek

Íme egy térékép arról, hogy ki hol volt, hogyan mozgott a hegyen (zoomolj be és akkor látszik is):

Share on Facebook

Zsolt és felesége, Hilda

Intenzíven jelent meg a hírekben: Erőss Zsolt és két mászótársa lavinabalesetet szenvedett szombat délután a Magas-Tátrában. Mivel igen sok megkeresés érkezik szimpatizánsoktól és a médiától, ezért ezen az oldalon a mentésben részt vevő egyik társ leír mindent, amit tud az esetről saját tapasztalata és a sérültek elmondása alapján.

Már a házban Lacival és a mentőkkel

Zsolt fölött két méterrel indult meg egy hótábla, aki épp egy keményebb, firnes szakaszon állt és eleinte meg tudta fogni az esést, de – mint mondta – a kötél pengett, és a másik két mászót, akiket magával ragadt a lavina, nem tudta megtartani. Ekkor tört el mindkét lába, majd a 2-300 méteres csúszás következtében egy bordája. Végül kötelük egy kőben akadt meg, így nem csúsztak még 1-200 métert a völgy aljáig.

A történtek ellenére Peti derűs tud lenni

Petinek az arca zúzódott össze, kificamodott a válla és megsérült két nyakcsigolyája. Marci barátjuk összezúzta magát és jobb lába nagyon fájt, de sejtette, hogy nem tört el. Lábára nem nagyon tudott ráállni. Zsolt sérülései voltak a legkomolyabbak; a bordatörésen túl bokatörése és jobb lábán a nyílt lábszártörés miatt nem nagyon tudott mozogni. Peti sérülései ellenére le tudott menni 300 métert a völgy aljába, hogy telefonon segítséget kérjen – itt ugyanis jobb volt a térerő mint följebb a hegyoldalban, ahol Marci és Zsolt táskájukra ülve várták a segítséget.

A segítség először egy másik csoporttól jött, melyet Sándor Misi, Mécs Laci és Rényi Zsolt vezetett. Ők a Vysoka alól tartottak visszafele az Omladék-völgy irányába. Először Peti hallotta a légvonalban kb. 600 méterre lévő, 9 fős csoport hangjait. Először kiabáltak, majd telefonon is sikerült kapcsolatba lépni. Ekkor sötétedett, kb. 16:30 volt.

Laci és Zsolt elindultak a keresésükre a hangok irányában, majd Laci a bajbajutottak fejlámpáit meglátva kb. 1 óra múlva eljutott hozzájuk. Zsolt bevárta Misit, aki közben lekísérte a csoportot az Omladék-völgyben vezető turistaútra, ami reggelről ismerős volt a csoport számára, így ők biztonsággal lejutottak a házhoz. Misi közben csatlakozott Zsolthoz, ők kb. 18:00-ra érték el a hegyoldalban várakozó Marcit és Erőss Zsoltot.

Misi lement Petihez a völgybe, aki kb. 200 méterre jött el társaitól. Laci és Rényi Zsolt maradtak Marcival és Erőssel, akiket felöltöztettek, etettek, itattak, illetve próbálták Zsoltot minél kényelmesebb és stabilabb helyzetbe ültetni. Ekkor már úton voltak a mentők, akikkel Misi tartotta a kapcsolatot. Laci lement Petihez és Misihez, majd elindult a völgy irányába egy dombtetőre, hogy jelezhessen a mentőknek. A mentők első, 5 fős csoportja 21:00 körül ért fel, őket még rengetegen követték; a végén 40-en voltak. Azért jöttek ilyen sokan, mert nagyon kevés volt a hó a hegyen, így a havon leeresztés helyett köveken és törpefenyőkön át kellett cipelni a hordágyakat.

A sérülteket hordágyra fektették; Zsoltot és Petit légpárnás ágyra tették, Marcinak sínbe rakták a lábát. Zsolttal 22:00-kor indultak el a mentők és több mint 4 órán keresztül tartott az út vissza a házig. Ekkorra Peti és Marci már útban voltak a poprádi kórház felé. Zsolt injekciót és infúziót kapott, levették a síbakancsát, majd őt is elszállították.

2 hölgy szimultán masszíroz meleget Peti lábába...

A sikeres mentés több tényezőnek köszönhető:

• A sérültek végig higgadtak maradtak, nem állt be sokkos állapot ami ilyenkor fenyegető veszély
• A szlovák hegyimentők gyorsak voltak, sokan voltak és gyakorlott profik. Hihetetlen nehéz terepen, frissen behavazott sziklákon kellett levinni a három sérültet hordágyon 2100-2200 méteres magasságból patakágyban, törpefenyők között.
• A Vysoka-csapat a tervezettnél egy kicsit lassabban haladt, így a baleset bekövetkezte után nem sokkal épp hallótávolságban jártak. A szerencsének is köszönhető, hogy a látási viszonyok ugyan nem voltak optimálisak, de nem volt szél és így többszáz méteres távolságból is jól hallottuk egymást.

Fontos segítség volt Bencze Zsolt barátunk Budapesten, hiszen Peti egy jó ideig sikertelenül hívta a Vysoka-csapatot, akiknek nem volt térerejük, így csak a Pesten lévő barátját érte el. B. Zsolt hívta a mentőket és ő is tartotta velük a kapcsolatot egy ideig. Folyamatos próbálkozás után Bencze Zsoltnak sikerült először Misit elérnie.

Zsolt ellátás

A médiában megjelent néhány pontatlanság az esettel kapcsolatban. Ez nem feltétlenül a magyar média hibája, hiszen elsősorban a hegyimentők honlapjáról vagy a szlovák médiából értesülnek és a hegyimentők honlapja nem mindig precíz.  Íme néhány helyreigazítandó tény:

• “…gerincsérülést szenvedett…” - ez így rémisztően hangzik. A valóság az, hogy Petinek két nyakcsigolyája repedt meg, de az orvos szerint nincs szükség műtétre.
• “…150 métert estek majdnem függőlegesen…” - 150-200 métert csúsztak lefelé 30-45 fokos lejtőn. Volt a csúszásban egy kisebb “repülés” amire mindhárman emlékeznek, de az néhány méter lehetett.
• “…kiásták magukat a lavina alól…” szerencsére nem zúdult le annyi hó, hogy eltemette volna őket. Igen havasak lettek és átáztak, de nem temette őket be a lavina. A lavina alján az összegyűlt hó térdmélységű volt.
• “…hajnalban találtak rájuk…” – a valóság az, hogy társaik délután 5-re tudták, hogy hol vannak, 6-kor érték el őket, 8-ra pedig már a hegyimentők is a helyszínen voltak, majd hajnali 2 után érkeztek le a Poprádi-tavi házhoz.

"Te, ilyen nekünk is kéne!" - véroxigén- és pulzus mérő

Mécs Laci Duna TV-nek adott interjúját itt nézhetitek és olvashatjátok. A riportban Zsolt és Peti is megszólalnak a kórházi ágyban – kissé megviselt ábrázattal, de optimizmussal telve.

Köszönjük a szimpatizáló, segítségfelajánló telefonokat és emaileket, igen jól esnek – a jókívánságokat pedig továbbítjuk a kórházban pihenő túravezetők felé, akik ezekben az órákban érkeznek haza itteni kórházakba.

Hogyha kérdésetek van, vagy üzenni akartok nekik, akkor itt a megjegyzésbe várjuk… – kinyomtatjuk és bevisszük nekik a kórterembe

rényi zsolt

Share on Facebook

Mély pillantás egy karibi kislánytól. Szemeiben a trópusi élet minden nehézsége és gyönyöre...

Ennek megfelelően két túráról gondoljuk úgy, hogy illendő meghirdetni az új év kezdetére, az óév búcsújára. Az egyiknek így fog szólni bevezető szövege a honlapon…:

Vitorlástúra a Karib-tenger türkiz vizein, fürdés delfinek és ráják között, napozás a hófehér homokban, vizicsúszda egy földalatti folyón és egy dobpergéstől hangos éjszaka. Ez, és még több.

De ez semmi, mert aztán ilyenek vannak az ismertetőben…:

Időnk nagy részét olyan kis paradicsomi szigeteken töltjük, melyet sok ember eddig csak képernyővédőn látott.

Egy vitorlás fedélzetén követjük a régi angol kalózok útvonalait, és útközben fogjuk az aznapi vacsorát.

Egy barlangtúrára indulsz, de nem akárhogy! Fürdőruhában, egy traktorgumi belsőjében kényelmesen úszol le a folyón, amikor az hirtelen eltűnik a Föld mélyében.

Szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen – gondoltam magamban, amikor olvastam a Word doksiban a programot ma reggel. “Ez még csak a kezdet, ennél sokkal többről szól ez a túra” – mondja reggeli kávéja fölül H. Bedoiun Áron, notórius iKaland túravezető/expedíciószervező/fotós/életművész, mintha csak a gondolataimba látott volna bele.

Ez talán az első olyan túránk, ami semmilyen fizikai megerőltetést nem kíván a résztvevőtől. Élményutazás, de persze az ismert, járt útról letérés, a kommersz és előrecsomagolt kalandok mellőzése, s úgy általában az iKalandos vagányság alapként szolgál.

x-x-x-x-x-x-x

A másik szilveszteri lehetőségről talán esett már szó és sokak által anticipált esemény. Ez pedig nem más, mint az ünnepélyes hóbanfürdéssel tarkított szilveszteri Magas-Tátra hegyi utazás. E megmozdulásról már videó is áll rendelkezésre ehol:

Share on Facebook

• …1 napja már a svéd kormányzat kormányozza az Európai Uniót
• …1 napja már 25% Áfát fizetünk 20 helyett (ami egyébként nem 5%-os áfaemelés hanem 20%)
• …bejelentette egy nemzetközi csillagászokból álló kutatócsoport, hogy új típusú feketelyukat fedeztek fel 290 millió fényévnyire a Földtől
• …1 nappal közelebb vagyunk 2010. január 1-hez, mint 2009. január 1-hez.

A legutóbbi pont miatt írok blogbejegyzést; ami talán a legérdektelenebb a felsorolt négy esemény között. Azért írok erről a látszólag érdektelen naptári tényről, mert nem tud nem eszembe jutni 20098. szilvesztere. Ez életem legjobb szilvesztere volt. (OK, a 80 fős házibuli szüleim lakásában se volt kutya.)

20098 szilveszterét ugyanis szolgálatban töltöttem – az iKalandnál. Ügyeltem, behívós voltam. A feladataim közé tartozott, hogy január 1-én délelőtt 01:13 és 01:15 között, -9 fokban egy szál alsógatyában és hágóvasban hóban hemperegjek túravezető társaimmal és néhány agyament ügyféllel (többnyire hölgyek). Ez a Magas-Tátrában történt és állítólag videó is készült róla, de még nem lett megvágva.

Aznap délután, a néhány órás alvás után sipirc a jégfalra – jégmászás volt a program.

Annyira tökéletes volt minden abban a négy napban, hogy nem is értem. Valahogy a társaság is tökéletes volt; mind a 19 ember… Ezért most, amikor időben a lehető legtávolabb vagyunk bármilyen szilvesztertől és tombol a bícs, a nyár és 28 fok

van a szobában és a laptop processzor-hőmérjője is 40 fokot jelez, nekem a 2008-as szilveszter jut eszembe jégmászással, a Sátán-kuloárral és a hóban pancsizással – egy szál szinte-semmiben, koedukáltan.

Éljenek a szép emlékek és a jó emberek!

–Zsolt

ui. Lehet, hogy mégsem júli 2 az év “középső” napja februárok és miegymás miatt – nem számoltam utána. Kicsit tartok attól, hogy egy matekos vagy csillagász beír ide, hogy igaziból 4 nappal elszámoltam magam…

uui. Igen, idén is a Tátrában a helyünk Újévkor. A program valahogy így néz ki, csak 1 nappal hosszabb és egy kicsit többe kerül majd.

Share on Facebook