Főleg az expedíciós túrasízésről beszél Peti. Íme:

Peti egyébként egész télen síoktat/túrasí túrákat vezet Cortinán… Ha csúszni szeretnél vele néhány napot, akkor itt, a Dolomitok élménysí túrán jelentkezz.

Share on Facebook

E táborral igen sokat foglalkozik média, arról azonban kevés szó esik, hogy egy fontos magyar rekordkísérlet készül: mégpedig az első magyar 8000 méter fölött végrehajtott lesiklás. Így van, hiszen Mécs Laci túravezetőnk mellett az iKalandnak olykor bedolgozó síedző és expedíciós síelő, Wetzl Péter is vitt magával túrasí felszerelést.

Korábban is síeltek már magyarok nagy magasságban; az első komoly műveletet iKaland túravezető Sturcz Anti hajtotta végre a sikeres Kommunizmus-csúcs csúcsmászása után (csúcscsúcs . 1983-ban, 20 évesen a 7000 méteres Dushanbe csúcsáról síelt le. Majd’ 10 évre rá következett  Erőss Zsolt, amikor 7000 méterről, a Lenin csúcsa alól lesíelt big foot-tal a 4200 méteren lévő első táborig. A második művelet végrehajtója Wetzl Peti, aki az alaszkai Denali majd’ 6200 méter magas csúcsát síelte meg. Később, 2006-ban ugyanő a “Föld legmagasabb túrasí hegyét”, a 7545 méter magas Muztagh Atát síeli meg – ezzel beállítva a magyar magassági rekordot:

Hogyan kell felkészülni extrém körülmények közt a síelésre? A legfontosabb a láb védelme a hidegtől. Az expedíciós hegymászóbakancsok, ugyanis, az évek során elég fejlettek lettek ahhoz, hogy melegen tartsák a lábat a -30°C-ban és bélésük gyorsan kiszárítható legyen éjszaka. A túrasí bakancsok, azonban, “normálisabb” körülmények közé lettek tervezve – a -30-nál enyhébb hidegekre és bélésük sem feltétlen szárad ki éjszaka. Így a legnagyobb kihívás a lábak melegen tartása.

Mécs Laci bélelt kamáslit említett telefonon indulásuk előtt. Kíváncsi vagyok, utólag milyen tanulságokat vonnak le.

Súly: mint minden magashegyi expedíciónál, úgy ennél a síalpin kísérletnél is kulcskérdés a súly. Laci és Peti 162 cm-es Silvretta léccel vágnak neki a hegynek, mindkét léc a legkönnyebb, ami itthon kapható. Arra számítanak, hogy viszonylag gyakran kell a zsákra kötözve vinni a sílécet.

Síkötésük terén is megmutatkozik a grammánia; a legkönnyebb, Dynafit rendszerű kötést választották. Petinek sikerült a legkönnyebb modellt kifognia, Lacinak már nem jutott. Különben sem volt egyszerű összeszednie a felszerelést Hátha nem ezen a néhány grammon múlik… Hazaérkezésük után kifaggatjuk őket a részletekről!

Boldog, hosszú (túra)sí szezont mindenkinek! Miért ne kezdenéd el már most tervezni a szezont, mikor a múlt héten – köztudottan – sokunk örömére – már méteres havak szakadtak le Ausztriában és a Tátrában.

Ha iKaland túrasí és terepsí túrák érdekelnek, kattints az iKaland túrasí-terepsí kínálatára.

Share on Facebook

Beszállás egy Chopok-észak kuloár tetején... májusban (Fotó: Varga Béla)

Van egy kis terminológiai zavar a pályán kívüli síelés irányzatai körül. Íme az egyre szaporodó műfajok egy elterjedtebb értelmezése, besorolási kísérlete. Nem szigorúan veendő és élesen elkülönülő kategóriákról van szó; nyilván vannak átfedések. Ó, és persze, véletlenül sem enciklopédikus, hivatalos definícióként írom amit írok. Lehet vitatkozni és kiegészíteni a kommentekben.

Pályán kívüli síelés/off-piste: (Bérletet váltasz és) felvonóval síelsz, de a jelölt sípályákat elhagyod és nyílt terepen, törpefenyvesben vagy erdőben sízel. Valahogy visszaevickélsz a pályára, hogy ismét becsúszhass egy felvonóhoz, majd kezded újra – új terepen. A “pályán kívüli síelés” igaziból gyűjtő jellemzés, ez alá sorolhatók az alábbi stílusok/irányzatok.

Freeride: A freeride a pályán kívüli, elsősorban porhavas síelést jelenti. Felvonóval/helikopterrel (helisízés) jut fel az ember a hegytetőre, de a hangsúly az érintetlen terepek megtalálásán és a freestyle trükkök bevetésén van. A vagány mélyhavas videók, az “extrém sízés” a freeride kategóriájába tartozik (bár ezt a “kategóriába tartozást” fura érzés leírni). Eme irányzat legszínvonalasabb megnyilvánulása a Freeride world tour, melynek 2010-es futamának összefoglalását mutatja az alábbi videó:

A site-jukon több tenyérizzasztó, nyálcsorgató videó található.

Terepsí: Ritkán használt fogalom ez mifelénk, pedig leginkább ez írja le azt a műfajt, amit a pályán kívüli sízők többnyire művelnek. A terepsí jelentése: “minden terepen” síelés. A szűzhó örömteli ritkaság; a pályákon kívüli terepet többnyire más hótípusok jellemzik: a töredezett- megsíelt friss hó, az olvadtabb és nehezebb tavaszi hó, kérges hó, fagyott – firn – hó, latyak, buckásra síelt kemény hó stb. Természetesen minden hótípus kicsit más technikát igényel. A terepsízés szép kihívása, hogy a hótípusok gyakran átmenet nélkül követik egymást és kénytelen vagy gyorsan, egyik kanyarról a másikra stílust váltani.

A technikák elsajátítására vagy terepsí oktatáson tehetsz szert (gyorsabb), vagy autodidakta módon (lassabb, több esés/befürdés).

Túrasí: Nagy kedvencünk! Itt szigorúan NEM felvonót használsz a hegyre feljutáshoz, hanem saját lécedet. A túrasí gyakorlatilag ugyanolyan léc, mint a hagyományos alpesi sí, de könnyebb és puhább. A kötése lehetővé teszi, hogy felfelé menetkor a sarkad szabadon mozogjon, akárcsak a sífutásnál. Ezen túl ún. “fókát” (régen fókaszőrt, ma már szintetikus szőrmét) rögzítesz a léc talpára, ez pedig meggátolja, hogy a léc visszacsússzon. Egész meredek hegyoldalakon lehet így felfele haladni relatíve könnyedén. Lecsúszáskor a fóka lekerül a lécről, a sarkadat rögzíted, s így egy hagyományos alpesi lesiklással jutalmazod meg magad.

Az iKalanddal túrasízni a Grossvenedigeren és a Dolomitokban is tudsz.

Backcountry: telemark kötéssel (a sarok szabadon mozog) ellátott léc talpát a futólécekéhez hasonlóan bepikkelyezi az ember. Ez lehetővé teszi, hogy felfelé szakaszokon túralécként viselkedjen (fóka nélkül), míg lefelé telemark technikával szedd szét a lejtőt. Hosszabb emelkedőkön fókát passzinthatsz a léc talpára. Ez a stílus tökéletesen illeszkedik a magyar középhegységek domborzati jellegzetességeihez, ahol rövid emelkedők és lejtők váltogatják egymást, így túl sok a macera a fókázással.

Ehol egy videó, ahol terepsí guru Máthé Laca a Normafán szaggat backcountry léccel. Néha alpesi stílusra vált, majd vissza:

Steep skiing: a terepsízés egy irányzatáról van szó, ami – ahogy az angol neve (“meredek síelés”) sejteti: meredek hegyoldalak megsíelésére hajaz. A meredek lejtőkkel (35-55° meredekség) az a gond, hogy lavinaveszélyesek. Ezért komoly helyismeret és lavinaismeret szükséges bármilyen hosszabb meredek szakasz biztonságos megsíeléséhez (a tudáson felül). Magyarország közelében remek lehetőség adódik a Chopok és a Deres északi falának hófolyosóiban.

Az iKaland ide is szervez – ún. kuloársí kurzusokat. Azért szervezzük áprilisban ezeket a tanfolyamokat, mert ekkorra az alaplavinák már lecsusszannak. A déli oldal és a környező hegyek már alig havasak, ám az északi kuloárokban a stabil, összetömörödött hó prímán síelhető. A Chopok észak számtalan lehetőségeiről van egy tök jó áttekintés-térkép a Chopok ház honlapján.

Ez a témában az első cikk, így röviden szólni kell a veszélyekről. Nem kell extrém helyre menni, hogy elvigyen a lavina – minden pályán kívül síző polgártárs vegyen részt lavinaoktatáson. Továbbá, nem kell extrém hideg és 8000 méteres hegy a csúnya fagyási sérülésekhez. Légy tisztában a hegy veszélyeivel, mielőtt eltekeregsz.

Hirtelen ennyit szerettem volna mondani a témában. Arra kérlek, hogy szánj 6 másodpercet az alábbi kérdőív két kérdésének megválaszolására, hogy tudjuk, érdemes-e kalandsí (hoppá, egy új kategória! most találtam ki) témában cikkeket, blogbejegyzéseket írogatni.

R. Zsolt

Share on Facebook