Precíz, okos, de mégis jókedélyű szuperhőst keresünk irodánkba.

Share on Facebook

Ez itt a téma, vagy inkább a kérdés. Sok barátot, ügyfelet csalogatok téli túrákra – jégmászásra, túrasízni vagy csak járni egyet a téli hegyekben. Nem egyszer azzal pattintanak le, hogy szűkös (vagy nem szűkös) szabadság-napjaikat inkább nyárra tartogatják. Ezt soha nem értettem – annak ellenére, hogy az emberek többsége így gondolkodik.

Érzed a napfényt az arcodon és a porhó illatát?

Abból indulok ki, hogy testileg-lelkileg vajon mikor van az embernek legnagyobb szüksége a kiszakadásra, a hegyek nyújtotta szabadságélményre…? Az adrenalinlöketre? Szerintem inkább a rövid, szürke-felhős, szmogos téli napokon, amikor 10 perc napsütésért szinte fizetnének az emberek. Amikor egyébként is kevesebbet mozogsz a szabadban. Amikor a legnagyobb a kontraszt a szmogos köd és a szikrázó hegyi napsütés (és a két közeg CO tartalma) között.

Az eszmefuttatás apropójából kísérletet végzünk: fizetjük a repjegyét annak, aki részt vesz székelyföldi jégmászós (és kutyaszános) hosszú hétvégénken január végén és holnap befizeti az előleget. Kezdők, érdeklődők – Nektek való ez a téli élménymiksz Erdélyben minden gasztronómiai élményével!

Mikor van nagyobb értéke egy szabadnapnak - télen vagy inkább nyáron? Te hogy vagy a “mikor menjünk szabadságra” kérdéssel?

Várjuk egyet-nem értésed vagy szimpatizáló megjegyzésed a kommentekben

Kép: köszönet Jill Outside-nak http://arcticglass.blogspot.com

Share on Facebook

Madagaszkár elsősorban élővilágának különlegességéről ismert. Itt szinte minden endemikus és felsorolhatatlan a sok maki, krokodil, lepke, hüllő, madár melyek csak itt találhatóak meg. A növényvilág egyedi pompájáról nem is beszélve.
                  

Az Afrikai dél-keleti partvidéke mellett fekvő szigetet mintegy 13 millióan lakják. Az emberek törzsi berendezkedés szerint élik életüket és magukat malagasi-nak nevezik. “Női és férfi munkák” jól elkülöníthetőek egymástól. A gyermeknevelés és kiskereskedelem tipikusan női privilégium illetve a gyerekek feladata is lehet.

A vízpartok közelében élő törzsek férfiainak fő tevékenységei közé tartozik például a halászat, míg beljebb bizonyos vidékek a kézműves ipar mestereiről híresültek el. Az emberek 80% a mezőgazdaságból él, ahogy ez lenni szokott a gazdaságilag fejletlen országoknál. Cukornád, bors, szegfűszeg, vanília, kávé, dohány a fő kiviteli termékek.

       
A táj szépsége, az őserdő mélysége, az állat és növényfajok sokasága mellett természetesen magyar vonalon is kapcsolódunk Madagaszkárhoz. Nem csak a túrázóink szerettek bele ebbe az országba hanem bő 200 évvel korábban Benyovszky Móric sem tudott elmenni mellette szó nélkül. Francia megbízást teljesítve 1774-ben települést alapított a szigeten, majd két évvel később az őslakosok királyukká választották.

Köszönjük Mariannak és férjének Mikinek, hogy képeikkel hozzájárultak a blogbejegyzés létrejöttéhez!
“Nagy kedvencünk volt a vonatozás Finarantosa – Manakara között, mint az előttünk ott jártaknak is. Színes vásári forgatak minden állomáson – mi sokféle ételt ki is próbáltunk (jól vagyunk és bevásároltunk fűszerekből).” – ezt pedig a túrát értékelő beszámolójukban írták.

Idén még mindig ez a trópusi sláger és jövőre is az lesz az iKalandnál.

Share on Facebook

Aki a nepáli Everest alaptáborba igyekszik, azt a Kumbu-völgyben ezek a képek fogadják. A világ egyik legnépszerűbb trekking útvonaláról van szó, misztikus úti cél, de a helyszínen már minden valóságos arcát ölti fel.
Mi van a hegymászáson kívül? Miről szólnak a hétköznapok ezen a vidéken?

A legfontosabbak először is az ott lakó emberek:
A magyar köznyelvben a “serpa” szó elsősorban a terhet cipelő embert jelenti, de van, akinek egy túramárka jut az eszébe erről. A hegymászók azonban pontosan tudják, hogy ez egy saját nyelvvel, saját kultúrával rendelkező etnikus csoport. A sherpa Tibeti nyelven azt jelenti „keleti ember”. Ezek közül, a nem éppen óriás növésű emberek közül kerülnek ki a világ legjobb hegymászói is. Nepálban lehet velük találkozni, de egy-egy sherpa elvetődik az Alpok hegyei közé is. Mostanság egyikük a Raxon, a Weichtalhaus-ban főz teát és sürög-forog a konyhán. Mások még messzebbre is elvándoroltak Nepálból. A legnagyobb diaszpóra közösségük… Na hol vannak a legtöbben? Tessék, lehet tippelni! Persze, hogy New York-ban.
Míg Nepálban a népesség többsége a hindu vallás követője, addig a sherpák buddhisták. Nem véletlenek tehát az egymásra helyezett kövekből álló tornyocskák és a rengeteg imazászló az alaptáborokban, hágókon, trekkin ösvények mentén. Ezek a vallásukat gyakorló sherpák alkotásai.
A Kumbu-völgyben lakók kultúrájára bizony rányomja bélyegét a hegyi turizmus is. Sok minden megváltozott már mióta Hillary és Tenzing megmászták a Mount Everest csúcsát, de egy szokás még tartja magát erősen: ez a többnejűség – egy sherpa srácnak egyszerre több sherpa lány felesége is lehet.

Aztán itt van az ember legjobb barátja is:
A yak jelentése sem mindenkinek egyértelmű. Van, aki ezt véli a négy lábú jetinek és van, akinek csak egy harci repülő vagy egy bakancs ugrik be, pedig ez a hegymászók és a sherpák legfontosabb segítsége. Mindenki irigykedik rájuk, mert az ő vérük nagyságrendekkel több oxigént képes szállítani extrém magasságokban is. Ez bárkinek jól jönne egy csúcstámadáskor.
Azok a teherhordó állatok, melyeket a tavaszi expedíciók alakalmával lehet látni, nagyrészt a hím állomány tagjai. A lányok ugyanis pont ilyenkor mennek el szülni a kb. 9 hónapnyi vemhességet követően. Ugyanők adják a tejet is, igen komoly energiatartalommal. A yaktej legalább kétszer zsírosabb mint a mezei tehéné és az abból készült vaj már inkább sajt sűrűségű. Ez a tömény zsiradék az egyik legfontosabb állandó energiaforrás a hegyi népeknek Tibetben, Mongóliában, Nepálban és Kínában egyaránt. Legismertebb a yakvajas tea és a tsampa (az olvasztott vaj és pirított árpaliszt keveréke).

A hegymászás és trekkingezés mellett izgalmas dolog még az odajutás:
A Matuska Szilveszter Tenzing-Hillary Repülőtér méltán szerepel vezető helyen a világ legnehezebb leszállópályáinak listáján. A Himalája szeszélyes, változékony időjárása nem könnyíti meg a pilóták dolgát, de az sem, hogy mindössze 460 m hosszú és 20 m széles kifutópálya egyik végét egy szakadék jelenti, másik végét pedig egy sziklafal.

Milyen ez a vidék egy expedíciós hegymászó szemével…
Az őszi Everest Alaptábor trekking vezetője Horváth Tibi lesz. Most az ő beszámolójából idézünk egy kicsit a hangulatkeltés érdekében.
„Tengboche-ban vagyunk, egy nagyon szép felmenetelben volt részünk, az eddigi legszebben. Már Namche után nemsokkal felbukkant az egyik legszebb hegy, az Ama Dablam, nemsokkal később pedig a Lhotse-Everest masszívum. A Lhotse déli oldalát láthattuk, amelyik a(z egyik) legnehezebb feladatnak számít a nyolcezresek és minden féle mászások világában. Itt hunyt el Kukuczka is.
Lenyűgöző volt látni ezeket a legendás hegyeket/falakat…
A szobánk az Everestre és a Lhotsera néz, holnap reggel lesz fotózás. Korán egy szertartáson is részt veszünk, mivel Tengboche valójában egy kolostor és néhány ház körülötte. Itt volt az 53-as Everest mászás egyik központja is. Régen, nem haladtak el expedíciók a láma áldása nélkül.”

Share on Facebook

• Az első tudományos érdekesség a Mont Blanc magasságával kapcsolatos. 2002-ig úgy tudtuk, az Alpok legmagasabb csúcsa 4807m volt, de aztán egy mérés 4810 méterre módosította eddigi tévelygésünket. Hogyan lehetséges ez? A Fehér Hegy csúcsát természetesen hósipka borítja és ennek mérete évszakról évszakra változhat. Egy valami látszik csak állandónak, ez pedig a konkrét sziklacsúcs a hóréteg alatt. Ez 4792m a monblanológusok szerint.
• Ilyen magasságban általában hideg van. A legalacsonyabb hőmérsékletre vonatkozó adat már több mint száz éves. A hegycsúcson lévő állomás -43 celsius fokot mért. Könnyen lehet, hogy azóta volt már ott hidegebb is, de sajnos az obszervatóriumot (ahol a méréseket is végezték) 1902-ben a hegy hammm bekapta, illetve egy újonnan megnyílt szakadékban eltűnt.

A többi érdekesnél érdekesebb történethez és adathoz már Ádám és Éva gyermekei is kellettek. Hiába, mi töltjük meg élettel a hegyeket!

 
• Tegnap előtt ünnepeltük a Mont Blanc megmászásának 225. évfordulóját. A francia fiúk Jacque Balmat és Michel Paccard 1786 augusztus 8-án hajtották végre az első hivatalosan jegyzet csúcsmászást. A történészek ezt nevezik a modern értelemben vett hegymászás kezdetének. (John Háry – magyar származású amerikai űrhajós a 1784-ban, két évvel megelőzve a franciákat egy ökrösszekérrel ment fel a csúcsra, de lefelé jövet elvesztette a fényképezőgépét, így nem tudta igazolni, hogy valóban járt-e a csúcson.)
• Amióta a hegymászás tömegek számára vált elérhetővé, a Mont Blanc a legcsábítóbb európai csúcsok egyike. Ennek eredménye, hogy évente majdnem 20.000 (!) ember jut fel sikeresen a csúcsra. Elképesztő, nem?
• Az amúgy  - optimális esetben – 3 napos túrát (Chamonix-ból a csúcsra) Pierre André Gobet 5 óra 10 perc alatt teljesítette.

Sajnos a nagy emberi tettek mellett a halálozási adatok is megjelennek a hegyen. A legnagyobb katasztrófa, amiben a legtöbb ember halt meg egyszerre, mégsem a hegymászás eredménye volt. 1950-ben 48 ember, majd 1966-ban 108 ember vesztette életét úgy, hogy a repülőgép melynek fedélzetén ültek belecsapódott a hegybe. Mindkét esetben az Air India gépei a genfi repülőtérre tartottak és leszállás előtt túl alacsonyra ereszkedtek így ütköztek a hegynek néhány méterrel a csúcs alatt. A második esetben néhány majom túlélte a katasztrófát, így fordulhatott elő, hogy hegymászók 4600m magasság környékén a hóban bandukoló majmokat láttak a Mont Blanc-on.

Persze különleges, vidám dolgok is történnek azért a hegyen. 2007-ből rögtön többről is tudunk.

• Helikopterekkel 2 mobilwc-t vittek fel 4260 méteres magasságba, hogy a hegymászók és sízők lehetőleg ne a szép fehér havat sárgítsák vagy barnítsák be, amikor rájuk tör a szükség. Ha valaki nincs rendesen akklimatizálva, bizony könnyen meglepheti őt bélrendszerének heves perisztartikája (ez, iránytól függőn lehet hányás, vagy kakilás).
• Ugyanebben az évben 20 hegymászó felcipelt egy darabokra szedett jacuzzi medencét a csúcsra, hogy ott élvezhessék a forró, pezsgő fürdővizet. Ez az akció fejenként 20.5 kg túlsúlyt jelentett a hegymászónak.
• Finn fiataloknak pedig muszáj volt kultúrájuk egyik szeletét magukkal vinni a hegyre. Kiépítettek egy hagyományos szaunasátrat és bizony használták is azt. Itt van arról egy rövid videó, hogyan kell 4000m fölött hágóvasban szaunázni.

iKalandos érintettségű történet, hogy egyik túravezetőnk – név nélkül Hajdú Peti – Mont Blanc mászás közben (épp miután könnyített magán a méteres porhóban) találkozott 3 ukrán bácsival, akik “besenyőpistabácsi sapkát” hordtak a hideg ellen. A vakító napsütés ellenére csak az egyikükön volt egy hegesztőszemüveg, aminek ráadásul egyik lencséje hiányzott. Szerencséjükre Petinél akadt két napszemüveg (a legenda nem szól arról, hogy miért), így nem kaptak hóvakságot az ukrán öregek.

Egy részlet a fentiek közül bizony nélkülöz minden valóságalapot, badarság az egész. Szerinted melyik az?

Üdvözletét küldi az új iKalandos hegyiblogger: Mormota Bácsi

Nyugodtan írjátok meg, milyen hegyi témáról szóljanak a bejegyzéseim a jövőben!

Share on Facebook

De most elérkezett valaminek az ideje. Legalábbis a vezérigazgató úr elnökség úgy döntött, itt a pillanat, hogy megmásszam a Grossglocknert.♥♥♥
Ennek megfelelően a hétvégén megtörtént a “hóhérkasztás”, megpróbálkoztam Ausztria legmagasabb hegycsúcsával. Hogy milyen volt, meddig jutottam, tele volt-e a nadrágom és jobban tisztelem-e azóta a hegymászókat, az továbbiakból remélem kiderül.

Rögtön a legelső dolog, ami a “irodai munkást” összezavarja, az a korai kelés. A három napos túra alatt másban sem volt részem: hajnali 5:15 majd 3:30 utolsó napon pedig 6:00. Kiábrándítóan hatnak ezek az időpontok, de mindig a korai kelést szorgalmazó túravezetőnek lett igaza. Nem volt alapja  a morgolódásnak.

→ Az első nap nagy része az utazással telt el. Budapestről a Grossglockner lábánál lévő parkoló 680 km megtétele után érhető el. Jó sofőrrel, jó autóval és két rövid pihenővel nekünk ehhez 7 és fél óra kellett. Mielőtt leparkoltuk volna az autót, Cinó túravezető körbejáratott bennünket Kals am Grossglockner falucska temetőjében. Láttam a többiek arcán is, ahogy megilletődnek a hegy áldozatainak nevét megörökítő réztáblát olvasva. Itt-ott egy magyar név… “lezuhant, lavina, megfagyás”.

Eddig sem voltam tiszteletlen a hegyekkel, de ez az érzés egy kisebb gombóccá formálódott a torkomban.

Mielőtt nekivágtunk volna a hegyi ösvénynek, hátravolt még egy alapos pakolás. A túravezető részletesen ellenőrzött mindent és a fölösleges dolgoknál mindig megjegyezte: “Ezt ne hozd, nem lesz rá szükséged. Tőlem felcipelheted, de a hegyen minden gramm számít.” Végezve a hátizsákok összeállításával, végre nekivágtunk a hegyi ösvényen  a szerpentinezésnek. A Lucknerhaus parkolója – innen indultunk – 1920 méteren van, esti szálláshelyünk, a Stüdlhütte pedig 2802 m magasságban. Kényelmes tempóban, szelíden emelkedő úton a közel 1000 m szintet 2 és negyed óra alatt tettük meg. Épp jókor érkeztünk a menedékházhoz. Az időközben csepergésnek indult esőt, már a hütte étterméből, egy korsó sör társaságában néztük. Mivel másnapra a 3:30-as ébresztő volt előírva, mindenki úgy döntött, hogy korán lefekszik aludni. Sajnos én nem úgy működök, hogy akkor alszom el, amikor vízszintesbe kerülök, ráadásul képzeletben már a Grossglockner kitett szikláin jártam. Nem véletlen, hogy a pulzusszámom olyan magas volt mint egy kiadós futás végén. A külvilág hangjait egy füldugóval kizártam, de ehelyett azt hallgattam ahogyan a szívem ver. (Elképesztően hangosak tudunk lenni belülről.)

→ 3:30 ébresztő – 4:05-kor már a fejlámpák fényénél bandukolunk. Nem túl beszédes a csapat. Giccsesen szokták mondani, hogy a “táj szépsége mindenért kérpótolt…” Nos, a Glockneren az önismeretem mellett ez a mondat is a helyére került. A telihold csak még érdekesebbé tette az elénk táruló változatos képet: sziklafalak, gleccser, havas hegyoldalak, csipkés gerincek… közben fél szemmel mindig a “mi hegyünket” kerestem. Aztán komolyra fordult a hegymászás… ez azt jelenti, hogy teljesen elszállta az erőm. Hipp-hopp, csak így. Felfelé a hegyoldalban, felfelé a gleccseren, felfelé a klettersteigen, felfelé, felfelé, felfelé… leírni is fársztó, nem hogy gyalog megtenni. Az örökös felfelé elég hamar kiütött, de szóba sem jöhetett, hogy feladjam. “Én vagyok az iKaland egyik túraszervezője, ilyen nem fordulhat elő!” Ez a gondolat motiváló volt és összeszedtem magam.
Ausztria legmagasabban lévő menedékháza az Adlersruhe, egy 20 perces pihenővel kecsegtetett. Innen egy hosszú és meredek hegyoldal leküzdése után jutottunk el a (das/die/der) Kleinglockner csúcsa alá. Ez, egyben azt is jelentette, hogy elindult az igazi, technikás hegymászás. Relatív fogalom az iménti, de ingen csak kimerítő volt a sziklákon való kapaszkodás… sokkal inkább pszichésen mintsem fizikálisan.
Kitett hegygerincen, biztosító ponttól biztosító pontig mászni havas-jeges sziklákon, nehezen megfogalmazható érzés. Más hegyi zergéken és főleg Cinó túravezetőn látszott, hogy számukra ez csak egy rutinfeladat, de aki “újhús” a piacon annak bizony remeg a lába és belül a szíve is… úgy ámblokk mindene.

A Kleinglockner csúcsáról a Grossglockner gerincére egy “scharte” vezet át – keskeny nyereg – ami gyakorlatban egy 40-50 cm széles 8-10 m havas ösvénykét jelent két oldalán több 100 méteres kuloárokkal (laikusok azt mondanák “szakadék”). Azt hiszem itt lehet félni.

A hegyen mégsem ezek a kihívások voltak a legnehezebbek. Az igazán nagy “falatot” a többi hegymászó jelentette. Hétvége volt és kiváló idő, nem csoda hát, hogy Ausztria legmagasabb hegye tele volt osztrák, szlovák, cseh, német és magyar hegymászókkal…
Sajnos az emberek nagyobbik része türelmetlenül nyomult előre, tekintet nélkül a többiekre. Így még körülményesebb lett a mászás és már-már hihetetlen volt, hogy felértünk a csúcsra. Elégedettség áradt szét a tagjaimban. Ott a csúcson lenni tényleg frankó érzés, ez vitathatatlan és bizony ott tükröződött ez a csapat többi tagjának tekintetében is. Csodálkozás, szemlélődés, csokoládé fogyasztás, örömködés, fényképezkedés gyorsan elvitték azt a 10 percet, amit fent töltöttünk.

Hamar indulnunk kellett lefelé, mert a hegyek elkezdték magukra húzni a vastag felhőtakarót.
A lefelé vezető útról mindig kevesebbet szólnak a hegymászó bejegyzések, pedig mindenki jól tudja, hogy legalább annyira fontos mint a felfelé. Sajnos a félelmetes scharte visszafelé sem lett barátságosabb, a sziklák is úgyanúgy voltak havasak vagy jegesek, a felhők pedig elértek bennünket és extra nehezítésként feltámadt a szél is. Nem volt könnyű menet, aki eddig frissen mozgott az is lefáradt erre a szakaszra. Elől menve az volt a legkimerítőbb, hogy megtaláljam a legjobb, legbiztonságosabb, legkönnyebb ösvényt. Bizony néha Cinó kiigazítására szorultam.
A menedékházat már teljesen lehetetlen látási viszonyok között és kellőképpen lemerülve értük el, de itt a fáradtság már eufóriával is keveredik és persze a menedékházban meleg vacsora és egy sörcsap kacsintgat a csúcsról visszatérőkre.

Mit tanultam ebből a mászásból?
Hogy, mindenképpen megérte túllépnem a saját korlátaimat!
Hogy, az akaraterőmön kívül a Grossglockner megmászását elsősorban Cinónak köszönhettem. (Többször meg is tettem ezt neki és ezzel a többiek is így voltak.) Hogy a hegymászók korán kelnek és rosszul alszanak…
Sajnos az utolsó éjszaka sem aludtam jól, de ez azért volt, mert annyi adrenalin gyűlt fel bennem, hogy attól nem ment a pihenés…

Hasonlóan élménydús, kimerítő hegymászást és bármilyen más sportolást Mindenkinek!
Valamint, még több jazzt az óvodákba!

Share on Facebook

Gál Laci és Erőss Zsolt iKaland előadása

Mostanában sokat törtük a fejünket, hogy kitaláljunk egy új túra konstrukciót – Valami olyat, amit tényleg hiánycikknek érzünk. De miért is volt erre szükség?

Sajnos igen gyakran érkezik ehhez hasonló levél az ügyfélszolgálati emailre:
“Tök jó az iKaland, nagyon tetszik amit csináltok, de…sajnos soha nem fogok veletek menni sehova…” Általában egy jel is kíséri a levelet.

Persze, utána röviden kifejti a levélíró a dolog “miértjét” és többnyire ezekből indokokból sorol fel egyet vagy többet:
- túl öreg/gyenge vagyok.
– nincs időm, nagy a család, sok a gyerek, kevés a szabadság.
– és persze az egyik komoly faktor a pénz (hogy kevés van belőle).

Gondolom, nem kevesen ismernek magukra a fenti sorokat olvasva. Nekünk pedig azért vérzett a homlokunk, hogy találjunk valamilyen áthidaló megoldást ezekre a gondokra. Olyan túrát raktunk össze, amilyet eddig még soha. Főleg olyanokra gondoltunk, akiknek valamelyikből egy kicsit most épp kevesebb van (erő, idő, anyagi lehetőség), de kalandvágy viszont bőséggel akad…

A szemfüles olvasó már sejti, hogy milyen túráról van szó:
- fizikailag és technikailag könnyű; - rövid; - olcsó; család barát és EU kompatibilis.
…és mivel “iKaland termék”, ezért izgalmas, látványos és expedíciós mászók is szerepelnek a tapasztalt túravezetők között.
Lássuk a túrát…Egynapos családi via ferrata túra Ausztriában. Reggel indulunk, estére otthon vagy!

Az alábbiakban egy nem hivatalos szociológia felmérés tükrében vizsgáljuk az új lehetőséget.
Mely társadalmi réteg igényeihez és lehetőségeihez áll legközelebb egy ilyen outdoor program?
- Kevéssé gyakorlott túrázók, családoknak. Olyanoknak, akik egyelőre nem afganisztáni trekking túrára készülnek.

Mi teszi vonzóvá a hegyi sportok felé kacsingatók számára?
- Közeli célpont, mely különlegességet tartogat: változatosság, magas hegyek környezete, egy új sport megismerésének lehetősége. A nem reprezentatív felmérési mintában a leggyakrabban felmerült kifejezés a válaszadók körében az “adrenalindús élmény volt”

Piacképes-e a túra? Megfizethetőség és értékarány…
- Egy 2,5 napos ferrata tanfolyam az iKalandnál 33.000 forint. A piac többi nagyrabecsült szereplőinek kínálatát nézve ez egy igen versenyképes ár, figyelembe véve azt, hogy az iKalandnál milyen kaliberű oktatók, mászók tanítanak ferratázni. E program árának kereken a fele az egynapos program: 16.500 forint

Mit jelent a “DE faktor”?
- Mivel új túráról van szó, a feltalálók beépítették a “DE faktort” is a rendszerbe. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a túrázók a felére törjék le a túra részvételi díját.
A “DE faktor” két módon aktiválható: A iKaland szimpatizánsainak – lájkolók – száma eléri az 1222 főt VAGY ha a túra oldalán a túrát lájkolók száma eléri a 80 főt.

A legjobb, tehát, ha mindkettőt lájkolják az érdeklődők. Az iKalandot is, és a túrát is. Határidő: 2011. június 29, 12:00

Ha ez összejön, akkor jelentkezz a túrára július 5-ig, használd ki a “DE faktort” és ferrátázz 8500 Forintért!

A teendő, tehát…:
1. Lájkold az iKalandot a Facebookon
2. Lájkold a túra kiírását
3. Szólj barátaidnak, hogy tegyék meg ugyanezt
…és mindezt június 29, déli 12:00-ig!
4. Ha összejönnek a lájkok a túrára, jelentkezz július 5-ig és 16.500 helyett fizess be csupán 8.500 forintot!

Share on Facebook

A filmben említett linkek:

• A 2-3 héten belül induló Grossvenediger és Grossglockner túrák

• A nagy, vastag betűkkel szedett, jó látható, afganisztáni túra linkje

• Egynapos mászóbuli jókis videóval
• Damavand mászás Iránban egy 5671 méteres, füstölgő vulkánra

Aktuálissá vált sokak számára a bakancs/túracipő beújítása erre a szezonra. Elkezdtem nézelődni a neten és elvesztem a tengernyi lehetőségben. A Mozgásvilágon ez az ismertető becsületesen összeszed jónéhány lábbelit.

Share on Facebook

Gratuláció jár Zsoltnak és az iKaland két másik túravezetőjének, Horváth Tibinek és Mécs Lacinak! Külön gratuláció és taps illeti Gál Lacit, aki élete első nyolcezresét abszolválta; egy nem éppen könnyű hegycsúccsal indítva a remélhetőleg folytatódó szériáját.

Sokáig nem lehetett tudni, mi van a fiúkkal, hiszen az egészségügyi okok miatt 7900 méterről visszaforduló Horváth Tibi és M. Laci hátizsákjában maradt mindkét rádió. Így G. Laci és Zsolt nem tudtak bejelentkezni a csúcsról… és később sem. Végül (itthoni idő szerint) ma reggel jött a hír, hogy mindenki jól van, a csúcsmászók kellemesen elfáradtak és jelenleg a IV-es táborból tartanak lefele az alaptáborba. 24-én vonulnak le a hegyről, várhatóan június első napjaiban érkeznek haza.

Drukkolunk, hogy biztonságban leérjen mindenki az alaptáborba, hiszen az expedíciónak még nincs vége.

Gratula mindenkinek, hajrá!

Share on Facebook

Facebook sunshine

Ezúttal a Mont Blanc és a Grossglockner mászások árának 40%-os letörése a cél. Kicsit alulbecsültük a tömeg erejét az előző Arccal a Hegynek Facebook verseny során: a félárú Venediger túrához szükséges like-ok számának négyszerese néhány óra alatt összejött és azóta is tart. A szükséges 70 like helyett már 165-nél tartunk. Köszi a részvételt és gratula mindenkinek! A közös nyeremény: 40.950 ft helyett 20.000 (igen, húszezer) forintért nevezhettek be a Grossvenediger túrára akkor, hogyha március 31-én eszközölitek a befizetést. Nomármost, ha ilyen izgalmas és jó volt a játék, akkor érdemes megismételni úgy, hogy emeljük a tétet, igaz?

Igaz! Magasabb hegyek, több túra, nagyobb ambíciók! Íme a második forduló:

• A durva nagy kedvezményre jogosult túrák: Mont Blanc és Grossglockner mászások! Übernépszerű hegyek, kötelező mérföldkövek minden Európában élő magashegyi túrázó/hegymászó számára.
• Mekkora a kedvezmény? Attól függ, hányan lájkolják a túrákat. 10 like=1% kedvezmény túránként (külön-külön). A max. kedvezmény túránként: 40% – negyven százalék! A kiindulópont, ahonnan a “számláló” indul: Grossglocknernél 10 like (pontosasbban: “megosztás”), Mont-Blancnál 15 like. Ez azt jelenti, hogy a Grossglocknernél 10% kedvezmény 100 like után, azaz összesen 110 like-nál lép életbe. A Mont Blancnál a 10% 115-nél, a maximális 40% pedig 415-nél lép életbe.
• Határidő: március 28, 23:59 percig. Csak akkor érvényesítheted a kedvezményt, ha a túra árát befizeted 2011 április 1-én. Csak ezen a napon, máskor nem. Az ajánlat a készlet erejéig érvényes (amíg vannak helyek – főleg a Mont Blancnál lehet necces). Más kedvezményekkel együtt nem ér a buli.

Tehát: minden 10 like megosztás a Gloki és Mont Blanc túrákon 1% kedvezmény MINDENKINEK aki az iKaland Facebook oldalán barátunk. Tehát, lájkold az iKalandot a FB-on, ha eddig kimaradt volna.  Összegzésképpen a folyamat:

1. Válj az iKaland barátjává a Facebookon
2. Lájkold Kattints a “Megosztás” Facebook gombra a Mont Blanc és a Grossglockner túráknál az iKaland honlapján (FB-ba be kell jelentkezz)
3. Mondd meg barátaidnak, hogy tegyenek ők is ugyanígy (1-2 lépés)
4. Izgulj március 28-ig, hogy minél több lájk (kedvezmény) jöjjön össze
5. Április 1-én fizesd be a március 28-án éjfélig kialakult árat (Facebookon megírjuk)

Reméljük, érthetőek a szabályok – ha mégsem, kérdezz a kommentekben!

Share on Facebook