Ez itt épp Iszfahán városa

Úgy gondoljuk, aki Iránt a hagyományos módon akarja megismerni, menjen kulturális buszos körútra valamelyik utazási irodával, és nézegesse a netet. Mi mást kínálunk. Na jó, azért nem vért, szenvedést és halált, hanem egy hétköznapibb képet, mint amit a romoknál, múzeumokban meg turistás városnézés közben kap az oda tévelyedő emberfia. Ehhez segít az a néhány szószedet, ami némi iróniával világítja meg az egykori Perzsia érdekességeit – jelen esetben a közlekedést.

Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől (ld. Úttest), ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a ~n, a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció.

Ez lenne egy úttest.

Úttest: (minden városi és város körüli területre érvényesen) A közlekedés színhelye. Európai hasonmásától abban különbözik, hogy az útburkolati jelek kizárólag az azt festő munkások foglalkoztatására szolgálnak, gyakorlati jelentőségük nincs. Az ~en egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az ”erősebb kutya baszik” modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.

Zebra: ld.: parkolóhely, taxidroszt, piac

Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, akkor még deluxe modellekről beszéltünk. A városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkájúhoz. A ~t a Jóisten is védi, erre az Always remember God, az Allah Akbar, valamint Ali és Husszein imámok képei utalnak, amit előszeretettel ragasztanak a jármű bármely pontjára (kendő mögül kileső női arc közelébe). A közvélekedés szerint néhány éven belül eltűnnek a közlekedésből ezek a gyöngyszemek.

Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.

Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak…

Rideg egy sivatag

Öt perc: az az időegység, amit az irániak mondanak egy jövőbeli esemény megtörténése időpontjának firtatására. A Mikor indul?, a Még mennyi idő?, a Mikor nyit?, a Mikor érünk oda?, a Még mennyit kell várni?, és a Még mennyit kell gyalogolni? típusú kérdésekre adott leggyakoribb és legnépszerűbb válasz. Relatív terjedelme bármennyi lehet, abszolút tartama a valódi öt perc és három óra között ingadozik. Célja az aggódó vendég megnyugtatása, aki néhány ilyen kúra után ettől kezd el idegeskedni. Már, aki…

Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akinek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek.

Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni.

Követési távolság: vezetéssel kapcsolatos fogalom, amit az irániak egyszerűen definiálnak: tetszőleges távolság két, egy irányba haladó kocsi között. Teheránban ez sosem több mint 5-10 centiméter, de valaki a hüvelykujj-szabályt emlegeti: ahova befér az ujjad, az a távolság elegendő. A ~ a nyugati vezetők rémálma Irán útjain, a fogalmi hiányosságok napi sok ezer koccanást eredményeznek.

Teheráni mix

Észak-Teherán: Teheránnak az a része, ahol a helyiek szerint jó élni. Egy kicsit kevésbé kaotikus, mint Dél-Teherán, az emberek nyugatiasabban öltöznek, jobb kocsival járnak, és lényegesen drágább ingatlanokban élnek. A forgalom egyesek szerint elviselhetőbb. Egy igazi ~i sosem megy a város központjába, és sosem megy Dél-Teheránba. Így ha északi taxissal mész délre, egy idő után neked kell majd navigálnod – vagy minden sarkon megálltok, amíg a sofőr megkérdezi a helyes irányt.

Dél-Teherán: Az a hely, ahol majdnem minden betonból és autóból áll. Egy rendes észak-teheráni a következő megjegyzésekkel illeti: „Minek mész te oda?”, „Mi dolgod van ott?”, „Megőrültél???”

Közlekedési dugó: az a helyzet, amiben egy rendes városban élő Iráni az ébren töltött élete negyedét tölti.

KRESZ: a közlekedési rendszabályokat jelenti, de egy teheráni KRESZ-könyv hosszúsága vetekszik a Szomália és Guinea közti Maybach kereskedelemmel.

A szócikkek szerzője Belényi Dani, az iKaland iráni túrájának túravezetője.

Share on Facebook

Sajnos vissza kell ide térnünk tartós élelmiszert vinni annak a több száz embernek, akik a fenti képeken látott körülményekkel kell megbirkózzanak. A gyűjtésre azt fundáltuk ki, hogy a várhatóan igen népszerű Erőss Zsolt visszatérő túrájának teljes nyereségéből élelmiszert veszünk és elvisszük Zsolcára, hogy személyesen adhassuk át az ott élő embereknek.

Íme a további információ a jótékonysági Grossvenediger túráról és arról, hogy miként vehetsz részt.

Share on Facebook

A továbbiakban méltóképpen elköszönünk a hegymászóinktól… és az “iKaland Promotions” kisfilmjében boncolgatjuk, hogy valójában teljesen felesleges elutazni a trópusokra…

Ha tovább olvasod a bejegyzést tanúja lehetsz annak is, hogy Matróz kolléga bebizonyítja, a téli Budapest milyen pompás hely és egy kis trópusi hangulatért nem kell elutazni Laoszba, Belízbe vagy Guatemalába.

De nehogy megfeledkezzünk a hegymászóinkról. Először Búcsúzzunk el tőlük! Jó utat skacok! Hajrá-hajrá!
Idei két utolsó útjuk Isztriára vezet Erőss Zsolttal sziklát mászni a közelgő hosszú hétvégén, valamint a Garda-tóhoz Kádár Ferivel via ferratazni.

Átmenet nélkül beköszöntött a hazai tél. Ennek megfelelően Zsolt és Matróz kolléga azon morfondíroztak, hogy jó lenne lelépni egy kicsit a trópusokra. Rövid tanakodás után rájöttek, hogy ez teljesen fölösleges. Minden megtalálható itthon is, akár az iKaland iroda környékén is.
Íme az említett videó, mely bizonysága annak, hogy Budapest télen is a legjobb hely!

Share on Facebook

• …1 napja már a svéd kormányzat kormányozza az Európai Uniót
• …1 napja már 25% Áfát fizetünk 20 helyett (ami egyébként nem 5%-os áfaemelés hanem 20%)
• …bejelentette egy nemzetközi csillagászokból álló kutatócsoport, hogy új típusú feketelyukat fedeztek fel 290 millió fényévnyire a Földtől
• …1 nappal közelebb vagyunk 2010. január 1-hez, mint 2009. január 1-hez.

A legutóbbi pont miatt írok blogbejegyzést; ami talán a legérdektelenebb a felsorolt négy esemény között. Azért írok erről a látszólag érdektelen naptári tényről, mert nem tud nem eszembe jutni 20098. szilvesztere. Ez életem legjobb szilvesztere volt. (OK, a 80 fős házibuli szüleim lakásában se volt kutya.)

20098 szilveszterét ugyanis szolgálatban töltöttem – az iKalandnál. Ügyeltem, behívós voltam. A feladataim közé tartozott, hogy január 1-én délelőtt 01:13 és 01:15 között, -9 fokban egy szál alsógatyában és hágóvasban hóban hemperegjek túravezető társaimmal és néhány agyament ügyféllel (többnyire hölgyek). Ez a Magas-Tátrában történt és állítólag videó is készült róla, de még nem lett megvágva.

Aznap délután, a néhány órás alvás után sipirc a jégfalra – jégmászás volt a program.

Annyira tökéletes volt minden abban a négy napban, hogy nem is értem. Valahogy a társaság is tökéletes volt; mind a 19 ember… Ezért most, amikor időben a lehető legtávolabb vagyunk bármilyen szilvesztertől és tombol a bícs, a nyár és 28 fok

van a szobában és a laptop processzor-hőmérjője is 40 fokot jelez, nekem a 2008-as szilveszter jut eszembe jégmászással, a Sátán-kuloárral és a hóban pancsizással – egy szál szinte-semmiben, koedukáltan.

Éljenek a szép emlékek és a jó emberek!

–Zsolt

ui. Lehet, hogy mégsem júli 2 az év “középső” napja februárok és miegymás miatt – nem számoltam utána. Kicsit tartok attól, hogy egy matekos vagy csillagász beír ide, hogy igaziból 4 nappal elszámoltam magam…

uui. Igen, idén is a Tátrában a helyünk Újévkor. A program valahogy így néz ki, csak 1 nappal hosszabb és egy kicsit többe kerül majd.

Share on Facebook

Ha teljesítetted a hegyi túrázást, akkor bőségesen marad még pénzed, hogy a hegyek és a szerzetesek után kicsit belefeledkezz a nem kifejezetten útikönyvekből ismert látnivalókba. Kikapcsolódásnak, pihenésnek és nem utolsó sorban kulturális feltöltekezésnek sem rossz élmény!

A következőkben megpróbálok összeszedni néhány ötletet, a „ha már Indiában vagyok, hogyan nézzek körül” kezdetű kérdésre. Ez alkalommal a Himalája déli lejtőjén sorakozó egykori hegyi üdülőhelyeket szeretném méltatni.

[Elnézést kérek azoktól, akik ezt a posztot már ismerik és már olvasták. A kalandtúra-blog eredetijének elszállása miatt kotortam elő ezt a márciusi bejegyzést.]

Indiában március közepétől egyre forróbbá válik az idő. Májusban már több tízezren szenvednek a nappali 40-45 fokos hőségtől, és egyre inkább várják a monszun évszak megérkezését, ami rendszerint az európai vakáció kezdetén szokott beköszönteni. Ladakhban és Zanszkárban ennek semmilyen hatását nem lehet érezni a Himalája fővonulata miatt, de egész Indiában ilyenkor borult és nagyon párás idő és sokszor végeláthatatlanul szakadó monszuneső fogad. Ezt az egykori British Raj angol tisztjei és hivatalnokai sem szerették, ezért a Himalája déli lejtőjén egészen komoly üdülőközpontokat építettek ki. Ezek az úgynevezett „Hill Station” városok.

Aki elviselhetetlennek tartja a forró száraz évszakot, az ilyenkor felköltözik azokba a szállodákba, amelyek közül sokat még a brit időkben építettek. Március és június között ezek a szállodák zsúfoltak és európaihoz hasonló árfekvésekkel dolgoznak.

Az európai nagy szabadságolások idején, amikor már a monszun tombol egész Indiában, ezekből a szállodákból elköltöznek a turisták és kitör az „off-season”. Egy spórolós, kalandokra vágyó turista ilyenkor kifoghat akár 80-90%-os kedvezményt. Ha pedig szerencséje van, akkor még akár néhány napos szikrázó napsütést is a monszun évszak kellős közepén.

Ha valaki Ladakh irányából tér vissza a Hindusztáni-alföldre, akkor az első jelentősebb hegyi nyaralóhely Manali. Önmagában egy nem sokat ígérő kisváros, amely inkább a magukat a hetvenes évekből itt felejtett hippikről és az izraeli turistákról híres. Vannak olyan éttermek is, ahol csak héber nyelvű étlapot lehet találni. A környék legszebb panorámájával büszkélkedik, luxushotelek és kasmíri szőnyegkereskedők között visz az út a főutcán, európai stílusú pizzázót, sőt lengyel sörözőt (!) is lehet találni. A település határában van egy csodaszép hindu templom, és a szomszéd faluban mindössze 4 km-re még gyógyvizű fürdő is található. A monszun évszakban lezuhannak a szállodai árak, és volt, hogy mindössze 10-12 Eurónak megfelelő összegért teraszos, panorámás luxus-lakosztályt tudtam kifogni. Az alacsonyabb árfekvésű szállodákat már kifoghatjuk 2 Eurótól is!

A következő várost turisták kifejezetten el szokták kerülni, ugyanis látszólag semmiféle különleges látnivalót nem ígér. Chandigarht az ötvenes években kellett felépíteni a semmi közepén, hogy Punjab és Haryana államoknak az adminisztratív központja lehessen. Le Corbusier világhírű svájci építész tervei alapján fogtak bele a kor legmodernebb városépítészeti koncepciói alapján. India egyik legélhetőbb, legrendezettebb, de sokak által túlságosan is modern városát alkották meg. Turista errefelé csak akkor fordul meg, ha véletlenül eltéved, vagy pedig kifejezetten az ötvenes évek építészetére kíváncsi.

Chandigarh-ból lehet továbbállni Shimla felé, ahová egy keskenyvágányú kisvonattal lehet eljutni. Shimláig az út 5-6 órán keresztül tart. Természetesen autóbusszal sokkal hamarabb is le lehetne küzdeni a mintegy 100 km-es távolságot, de akkor kimaradna a vonatozás felejthetetlen élménye. Ezt a vasutat még az angolok építették, hogy összekössék a British Raj nyári fővárosát, Shimlát a Hindusztáni-alfölddel.

Az esti órákban érkezik meg az ember Shimlába, ahol egy indiai viszonyokhoz képest drága szállodát lehet csak kifogni. Ez akár belekerülhet szobánként 600-800, sőt 1000 Rúpiába is. (10-15 Euró) Esti programként érdemes céltalan lődörgést választani a helyi korzón, az ún. „Ridge-en”. Éttermek, sörözők, fagylaltozó teraszok várják a látogatókat, melyek építészeti stílusukat tekintve kétséget nem hagynak afelől, hogy 1947-ben a britek hagyták itt.

Mindenképp érdemes meglátogatni az egykori Brit Birodalom alkirályának palotáját, az ún. „Vice Royal Lodge-ot”. Ma ez az Indiai Társadalomtudományok Kutatóintézete, de fogad látogatókat; a parkban pedig a szép zöld gyep közepén el lehet fogyasztani egy Darjeeling teát.

Igazi ínyencség ellátogatni az „Indian Coffee House” nevű helyre, ahol Mahatma Gandhi tekint le ránk a falról, és a pincérek vicces uniformisban szolgálják fel a fogásokat verhetetlenül olcsó árakon.

Shimlából el kell kapni egy helyi buszjáratot Dehra Dun felé, hogy onnan Mussoorie-ba tovább az út. Most már csak 34 Km-t kell buszozni, de ez a másfél órányi buszozás felvisz ismét a felhőkbe, vagy talán azok fölé is. Az egykori „Hill Station”, ahogy az angolok hívták, egy igazi nyaralóhely a hegy tetején.

A fő sétálóutca itt is „The Ridge” névre hallgat és mivel a turizmusban holt szezon van, az utca két oldalán szinte üresen sorakoznak az egykor jobb időket megélt hotelek: The Carlton, The Clarks, The Hackman’s Grand Hotel, The Savoy, hogy csak a leghíresebbeket említsük. Bármelyiket is választja az ember, garantáltan egy Agatha Christie regényben érezheti magát. Mindössze néhány száz rúpiáért királyi ellátásban lehet részesülni és közben át lehet élni a British Raj XIX. századi világát.

Ha tiszta az idő, akkor érdemes felmenni a kisváros közepén lévő Gun Hill-re egy drótkötél-felvonóval. A kilátást a monszun idején senki nem garantálja, de az utazás így is mindenképpen érdekes.

A Savoy Hotel akkor vált igencsak híressé, amikor Agatha Christie első Poirot regényét egy itt megtörtént gyilkosság alapján írta meg „a titokzatos stylesi eset” címmel. Eddig két alkalommal fordultam meg itt, mindkét alkalommal egy elvarázsolt kísértetkastély benyomását keltette, hiszen én voltam az egyes egyedüli szállóvendég az egész hotelben. A biliárd szobában, ahogy saját magammal játszottam, akkor tudatosodott bennem, hogy a hotelt valószínűleg az 1947-es függetlenség kivívása óta talán még egy alkalommal sem újították fel és talán még a port sem törölték le a bútorokról. Bár az egyik legdrágább lakosztályt kaptam márvány fürdőszobával és faragott bútorokkal, nagy terasszal, mindössze 400 Rúpiát (10 USD) kellett csak fizetni a lakosztályért.

Az említett néhány városkán kívül számtalan hasonló hegyi nyaraló található még a Himalája déli oldalán, de azokról talán majd máskor… Persze a Rudas fürdő is megfelelő, ha valaki ki szeretne pihenni egy 8-10 napos magashegyi trekking fáradalmait, de a legautentikusabb hely erre mégis csak egy himalájai hill station.

[Elnézést kérek azoktól, akik ezt a posztot már ismerik és már olvasták. A kalandtúra-blog eredetijének elszállása miatt kotortam elő ezt a márciusi bejegyzést.]

Share on Facebook

Azoknak a kedvéért, akik a pontosnak ígért útiterv alapján tervezik meg nyaralásukat, összeszedtem néhány furcsaságot eddigi indiai kalandjaimból.

[Elnézést kérek azoktól, akik ezt a posztot már ismerik és már olvasták. A kalandtúra-blog eredetijének elszállása miatt kotortam elő ezt a februári bejegyzést.]

Raghupati Raghav Raja Raam
Indiában az indiai zónaidőt IST-nek, vagyis indian standard time-nak  hívják, de a helyiek valójában indian stretchable time-nak nevezik.

Alapszabály, hogy már az elején mondjunk le a pontos érkezésről. Nem is ajánlatos megkérdezni, hogy mikor érkezünk a célállomásra, hiszen ennek semmilyen jelentősége nincs. A keleti ember másképp viszonyul az idő fogalmához.

Már az Indiába való megérkezés pontos ideje meglehetősen kiszámíthatatlan:
Az Európát Indiával összekötő egyik legforgalmasabb reptér a Delhi Indira Gandhi Nemzetközi Repülőtér. Az Európából érkező járatokat úgy indítják, hogy az utasok lehetőleg kipihenve érkezzenek Indiába, az éjszakát a gépen tölthessék. Érdemes olyan járatot választani, amelyik tényleg csak hajnalban érkezik meg, és nem éjfél körül. Ez esetben ugyanis minden esélyünk megvan arra, hogy „lehúzós” taxisok kezére kerülünk, akik úgy szabadítanak meg minket első száz dollárosunktól, hogy észre sem vesszük.

Eddig még sosem sikerült pontosan érkeznem Indiába, minden alkalommal másfél-két órával tovább tartott az utazás, mint a menetrendben. Ennek akkor van jelentősége, ha Delhiben csatlakozást várnál. Garantált bosszúságot okoz, és valószínűleg még a pénzedet sem kapod vissza.

Nézzünk egy másik közlekedési eszközt, az indiai vasutat! Aki ezt választja, az egész életét meghatározó komoly benyomást kaphat az egész szubkontinens népességföldrajzából, nem kevésbé a mindennapi élet mibenlétéről. A világ legtöbb munkavállalójával rendelkező gigantikus céget, mármint az Indiai Állami Vasutat a legelképesztőbb menetrendi csúszásokkal működtetik. Néhány tucat intercity járattól eltekintve ugyanis az az érzése támad az európai utazónak, hogy kész csoda, hogy az Indiai Állami Vasút még egyáltalán működik.

Egy alkalommal a menetrend szerinti 24 órás vonatozásom 42 órás lett. Ha erre fel vagy készülve, akkor kellemesen eltöltöd az időt mondjuk a harmadik emeleti ágyadon. Felvértezed magad néhány jó könyvvel, sok liter ivóvízzel és egy nagy halom keksszel, banánnal, és remekül szórakozol az egészen.

A leggyakoribb és legveszélyesebb közlekedési eszköz a helyközi autóbuszjárat. Nagyon olcsó, és mindenhová eljuthatsz vele. A sofőrök kedvessége miatt Téged, mint Nagy Európai Utazót kezelnek, és ezért gyakran közvetlenül a sofőr mellé ültetnek. Első ránézésre ez jó ötlet, hiszen többet láthatsz az útból. Valójában az első néhány kilométer megtétele után jössz rá arra, hogy kész csoda, hogy egyáltalán még életben vagy.

Az eddigi összes autóbuszsofőröm ugyanis sajátságos vezetési alapelveket vall:
1.    Lehetőleg csakis beláthatatlan hajtűkanyarokban előzz!
2.    Előzés közben mindig törekedj arra, hogy sokáig haladj az éppen megelőzendő kamion mellett!
3.    Ne törődj a szemből jövő forgalommal!
4.    Ne törődj az autópályán mászkáló tehenekkel!
5.    Sose legyen megfelelő számú pótkerék a buszon! Úgyis kipukkad az összes!
Egyszer megkérdeztem erről az egyik buszvezetőt, de csak annyit mondott egy beláthatatlan hajtűkanyarban, előzés közben, hogy „Sir, I have good karma, so I have good dharma”.

Mégis, melyik lehet a legmegbízhatóbb közlekedési eszköz?
Ha van rá lehetőséged, mindig válaszd a vonatot! Pontatlan, de legalább kényelmesen pihenhetsz az emeletes ágyon. Ha sietős a dolgod, félsz, hogy lekésed a gépedet, akkor mindig válassz egy nappal korábbi időpontot.

És végül a hazautazásról:
Indiában még létezik az a fogalom, hogy „re-confirmation”, vagyis az utazási szándékod előzetes megerősítése. De ez nem elég… Hallottam már olyat, hogy „re-re-confirmation”-t kértek egy utastól, aki nem is értette a dolgot. Eddig három alkalommal maradtam le a „re-re-reconfirmed” járatomról csak azért, mert a repülőgépet kilencven, vagyis 90 utassal túlfoglalták. Voltak, akik sírva fakadtak, akik pereskedni szerettek volna, de Te őrizd meg nyugalmadat.

Ilyen esetben még egy egész napot tölthetsz abban a gyönyörű országban, de ezúttal már az illető légitársaság költségén egy egészen magas színvonalú hotelben, teljes ellátással és légkondicionált szobában. Másnap természetesen az indulás előtt 4-5 órával kivisznek a repülőtérre, ha szerencséd van, akkor talán még az első osztályra is beültetnek, csak hogy jól érezd magad hazafelé.

Mi, nyugati utazók túlságosan hozzászoktunk a rohanó élethez. El se tudnánk képzelni, hogy két busz az országúton egyszerűen megáll egymás mellett és a vezetők húsz percre csevegni kezdjenek. Mi valószínűleg kidobnánk őket a fülkéjükből, de a helyiek hasonlóképpen beszélgetni kezdenek a  szomszéd busz utasaival. Ez utóbbi eset Ladakhban történt…

Voltak Neked is hasonló élményeid?

[Elnézést kérek azoktól, akik ezt a posztot már ismerték és már olvasták. A kalandtúra-blog eredetijének elszállása miatt kotortam elő ezt a februári bejegyzést.]

Share on Facebook

Damascusi netkafé - köszi istanbulmike-nak

Először is szögezzük le a legfontosabb alapelvet, mert ez meghatározza azt, hogy mit és hogyan keresel amikor utazásodat megtervezed. Amikor utazni megyünk, nem csupán “megnézni” akarjuk a helyet, nem is “ellátogatni” szándékozunk idegen országokba. Inkább megismerni, felfedezni. Ahhoz, hogy igazán megismerjük, elengedhetetlen a helyi emberekkel való kapcsolatteremtés, érintkezés. Eddigi tapasztalatom alapján: minél mélyebb betekintést nyersz helyi emberek életébe, annál élménydúsabb, értékesebb lesz az utazásod.

Rutinos világutazók valószínűleg kevesebb újdonságot olvasnak e bejegyzésben – inkább azoknak szól, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek e téren. Ha a könyöködön jön már ki amit itt olvasol, akkor talán be tudsz segíteni abban, hogy a hozzászólásokban megosztasz olyan tippeket, amiket nem írok meg.

A Kanapészörfösök és a Vendéglátó Klub

Épp ezért, szerintem a legfontosabb megterveznivaló az, hogy helyi kapcsolatokat építs ki. Így most már el sem indulok hosszabb útra anélkül, hogy a couchsurfing.org vagy a hospitalityclub.org oldalakon keresztül ne szereznék új ismerősöket és ezzel együtt (amire e site-ok hivatottak) ingyen lakhatást. Igen szépen bejáratott a rendszer; több százezer taggal Afganisztántól Észak-Koreán keresztül az Antarktiszig a világ szinte minden országában vannak regisztrált emberek, akik rendszerint tök segítőkészek.

E blogba írogató túravezetők szerintem mindegyike regisztrált a rendszerekben és a fogadói oldalon is kiveszik a részüket a buliból.

A neten szerzett új ismerősök általában helyi tippekkel is ellátnak, bemutatnak családjaiknak, esetenként el is visznek jobbra-balra. Hogy mi a rendszer hátránya? Csak annyi, hogy kell hozzá minimális angoltudás. Tényleg minimális, hiszen a másik fél sem feltétlenül Shakespeare.

Apropos, nyelvtudás… avagy a magyar is egy világnyelv

De jó lenne ha értenénk

Utazói szempontból erősen túlértékelt a nyelvtudás szerepe. Persze, nagyságrendekkel… összehasonlíthatatlanul mélyebb megismerés lehetséges, ha az ember szóban is tud érintkezni a konyhanyelvet megközelítő szinten. Nem is ezt vitatom hanem azt, hogy sokan azért nem indulnak neki adott vidék felfedezésének, mert félnek, hogy nem tudják megérttetni magukat. És teljesen igazuk van, valójában nem tudják megérttetni magukat úgy, ahogy azt itthon megszokták – csakhogy ez nem szokott gondott okozni – feltéve, ha nem stresszelsz amiatt, hogy 10 percbe telhet elmutagatni azt, hogy merre találsz szállást.

Hogyha nem értenek meg az általam beszélt ténylegesen “világnyelveken”, akkor rendszerint nem erőltetem az angolt. Inkább magyarra váltok és magyar tőmondatokkal egészítem ki a mutogatást – csak azért is! Mivel a világ nagy része nem beszél angolul, ezért náluk kiváló magyar tudással ugyanannyit érsz, mint Rigó Strasse English-sel.

New School útikönyvek

A hagyományos útikönyvek kiválóak arra a célra, hogy gyorsan képbe kerülj történelemből, érdekes és kevésbé érdekes tényekből, és edukáld magad a “kihagyhatatlan” látnivalókból. Ahogy megtette szolgálatát az útikönyv (e lépés kihagyható), jöhet a… WIKI. Ehhez megint kell egy kis angol tudás, de sebaj. A wikitravel.org site a neve után meglepő módon wiki-ként működik.

Ez azt jelenti, hogy mindenki szabadon (hivatkozásokat szigorúan megjelölve) töltheti fel információval a Wikipédia minájára működő utazási adatbázist. Egyre több helyről kerül ki használható info – gyakran olyan jellegű, ami a legtöbb útikönyvben kevésbé van benne. A Wikitravel stílusa az infok jellegével a Lonely Planetre emlékeztet.

No és persze a forumok. Idehaza az utazas.com közönsége jellemzően végtelenül segítőkész, ha kérdéseket tesz fel az ember. Az Index utazás foruma kevésbé aktív… A nemzetközi porondon népszerű az imént említett Magányos Planéta Thorntree (azaz “tüskebokor”) fóruma. S vannak még a blogok. Idehaza sajnos kevés a színvonalas utazó blog, a travelpod.com-on azonban annál nagyobb az aktivitás. Utazóktól jön az info első kézből, így persze végtelenül szubjektív az információ, de a rutinos olvasó valamelyest meg tudja szűrni a megszűrendőt. A nem rég megújult travelpod.com azt állítja, hogy csak ezen a héten több mint 40.000 bejegyzés érkezett 168 országban megélt élményről… Hát igen, az angol weben mások a számok.

Olcsó repjegy

Nagy cucc volt az internet elterjedésekor az ajánlatokat összesítő és összehasonlító rendszerek megjelenése. 2 klikk és máris kidobta, hogy melyik légitársaságnál érdemes melyik jegyet megvenni! Most már itt vannak az ajánlatokat összesítő oldalak ajánlatait összesítő site-ok is. Ilyen a cfares.com, amit előszeretettel használunk, illetve magyar nyelven (valószínűleg hasonló engine-nel futó) pelikan.hu. Egyirányú utaknál nagyon jó tud lenni a Germanwings fapados légitársaság, akik egyébként nem csak Európába repülnek. USA-ba, Kanadába és Ázsiába is egész barátságos árakat lehet kifogni.

Ha már úton vagy

Nyilván nagy hasznát veszed az internetnek, ha már úton vagy. Ezt kiválóan összeszedték a Khivától Keletre blog szerzői ebben a posztocskában.

Egyelőre itt a vége, fuss el véle. Azért egyelőre, mert ahogy írtam, folyamatosan bővülnek a lehetőségeid. És az itt leírtak nyilván csak ízelítőként szolgálhatnak a szerintem legfontosabb lehetőségekről. A Facebookról, a Matador-közösségről nem is ejtettünk még szót. Ha van rá igény, akkor folyt. köv.

Saját tapasztalaton alapuló tuti-tippek mindenki okulására jöhetnek ide, a hozzászólásokba.

Sziasztok, Zsolt

Képek: Flickr.com

Share on Facebook

Égési sérülések – Kend be bőségesen mézzel a megégett bőrfelületet. Lehűti, nyugtatja, és gyors gyógyulást eredményez sebesedés nélkül. A baktériumok képtelenek túlélni a mézben.

Álmatlanság – Egy szűk evőkanálnyi méz egy bögre meleg tejben elkeverve csodákat tesz, igazi nyugtató.

Hiperaktivitás – Mindenben helyettesítsd a cukrot mézzel. A finomított cukor teljesen felpörgeti a szervezetet, megfosztja az idegrendszert a vitaminoktól, és akár viselkedési zavarokat is okoz, viszont tápértéke egyáltalán nincs.

Ágybavizelés – Egy teáskanálnyi méz lefekvés előtt segít a vízvisszatartásban, és nyugtatólag hat a félelmekkel szemben.

Orrdugulás – Egy szűk evőkanál mézet oldj fel Egy kisebb lábos vízben, és inhalálj vele törölköző alatt. Nagyon hatékony!
Kimerültség – Az ókori görög sportolók is mézet fogyasztottak az állóképességük javítására versenyek előtt, és a regenerálódásra versenyzés után. Oldj fel egy rész mézet négy rész vízben, majd tartsd a hűtőben, és abból kortyolgass egy-egy kanálnyit.

Mélytisztító arcra – Keverj el egy rész mézet egy rész zabliszttel, és kend fel az arcodra. Hagyd hatni fél órát, majd mosd le. Pattanásos, aknés bőrrel csodát tesz.

Hajkondicionáló – Keverj el egy rész mézet egy rész olívaolajjal, dörzsöld be a hajba, majd csavard meleg törölközőbe. Hagyd rajta legalább tíz percig, és öblítsd ki. Nagyon jót tesz a fejbőrnek is, fényes, rugalmas lesz tőle a hajad.
Izületi gyulladás – Keverj el egy rész mézet egy rész almaecettel, majd higítsd fel vízzel ízlés szerint. Javítja az emésztést, és a fogyást is segíti.

Torokfájás – Egy teáskanál mézet olvassz meg a szádban, majd csurgasd le a torkodon. Enyhíti a gyulladást.
Stressz – A vízben feloldott méz stabilizáló hatással bír, kiegyenlíti a lenteket és a fenteket. Egy rész mézet oldj fel négy rész vízben.

Tartósítószer – Ha cukor helyett mézet használsz a süteményekben, tovább maradnak frissek. A recept folyadéktartalmát csökkentsd egyötödével, hogy a méz mennyiségét kompenzáld.

Babáknak – Egy éves kor felett keverd az ételébe, esetleg az italába: négy teáskanállal adj egy üveghez. Minél “darabosabb” a mozgása, annál több mézet érdemes adni a babának. Amikor jön a foga, bedörzsölheted az ínyét tiszta mézzel, ez nyugtatja és helyi érzéstelenítő hatása is van.

Csontritkulás – A kutatások szerint napi egy teáskanál méz segíti a kalcium felszívódását, így megelőzi a csontritkulást. 50 felett mindenkinek hasznos lenne naponta mézet fogyasztania.

Migrén – Egy evőkanálnyi mézet oldj fel fél pohár meleg vízben. Apránként kortyolgasd el, amikor épp rád törne a migrén, és ha szükséges, ismételd meg 20 perccel később.

Szemgyulladás – Egy rész mézet oldj fel egy rész meleg vízben. Amikor kihűlt, ezzel borogasd a szemed.

Hosszú élet - Érdekes tény, hogy a méhészek között fordul elő a legkevesebb rákos és izületi gyulladásos megbetegedés az összes szakma közül az egész világon. A rendszeres mézfogyasztók pedig a leghosszabb életű emberek közé tartoznak.

Köhögés elleni szirup mézből
Alaposan keverj össze 15 dkg mézet, 5 dkg glicerint és két citrom levét. Tedd kisebb üvegekbe, zárd le, és használd szükség szerint.

Ugye túl jó, hogy ez mind igaz legyen? Hogyha van tapasztalatod valamelyikkel, osszd meg! Van egyéb “méz recepted”? Ide vele a kommentekbe!

Share on Facebook