Ez itt épp Iszfahán városa

Úgy gondoljuk, aki Iránt a hagyományos módon akarja megismerni, menjen kulturális buszos körútra valamelyik utazási irodával, és nézegesse a netet. Mi mást kínálunk. Na jó, azért nem vért, szenvedést és halált, hanem egy hétköznapibb képet, mint amit a romoknál, múzeumokban meg turistás városnézés közben kap az oda tévelyedő emberfia. Ehhez segít az a néhány szószedet, ami némi iróniával világítja meg az egykori Perzsia érdekességeit – jelen esetben a közlekedést.

Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől (ld. Úttest), ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a ~n, a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció.

Ez lenne egy úttest.

Úttest: (minden városi és város körüli területre érvényesen) A közlekedés színhelye. Európai hasonmásától abban különbözik, hogy az útburkolati jelek kizárólag az azt festő munkások foglalkoztatására szolgálnak, gyakorlati jelentőségük nincs. Az ~en egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az ”erősebb kutya baszik” modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.

Zebra: ld.: parkolóhely, taxidroszt, piac

Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, akkor még deluxe modellekről beszéltünk. A városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkájúhoz. A ~t a Jóisten is védi, erre az Always remember God, az Allah Akbar, valamint Ali és Husszein imámok képei utalnak, amit előszeretettel ragasztanak a jármű bármely pontjára (kendő mögül kileső női arc közelébe). A közvélekedés szerint néhány éven belül eltűnnek a közlekedésből ezek a gyöngyszemek.

Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.

Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak…

Rideg egy sivatag

Öt perc: az az időegység, amit az irániak mondanak egy jövőbeli esemény megtörténése időpontjának firtatására. A Mikor indul?, a Még mennyi idő?, a Mikor nyit?, a Mikor érünk oda?, a Még mennyit kell várni?, és a Még mennyit kell gyalogolni? típusú kérdésekre adott leggyakoribb és legnépszerűbb válasz. Relatív terjedelme bármennyi lehet, abszolút tartama a valódi öt perc és három óra között ingadozik. Célja az aggódó vendég megnyugtatása, aki néhány ilyen kúra után ettől kezd el idegeskedni. Már, aki…

Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akinek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek.

Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni.

Követési távolság: vezetéssel kapcsolatos fogalom, amit az irániak egyszerűen definiálnak: tetszőleges távolság két, egy irányba haladó kocsi között. Teheránban ez sosem több mint 5-10 centiméter, de valaki a hüvelykujj-szabályt emlegeti: ahova befér az ujjad, az a távolság elegendő. A ~ a nyugati vezetők rémálma Irán útjain, a fogalmi hiányosságok napi sok ezer koccanást eredményeznek.

Teheráni mix

Észak-Teherán: Teheránnak az a része, ahol a helyiek szerint jó élni. Egy kicsit kevésbé kaotikus, mint Dél-Teherán, az emberek nyugatiasabban öltöznek, jobb kocsival járnak, és lényegesen drágább ingatlanokban élnek. A forgalom egyesek szerint elviselhetőbb. Egy igazi ~i sosem megy a város központjába, és sosem megy Dél-Teheránba. Így ha északi taxissal mész délre, egy idő után neked kell majd navigálnod – vagy minden sarkon megálltok, amíg a sofőr megkérdezi a helyes irányt.

Dél-Teherán: Az a hely, ahol majdnem minden betonból és autóból áll. Egy rendes észak-teheráni a következő megjegyzésekkel illeti: „Minek mész te oda?”, „Mi dolgod van ott?”, „Megőrültél???”

Közlekedési dugó: az a helyzet, amiben egy rendes városban élő Iráni az ébren töltött élete negyedét tölti.

KRESZ: a közlekedési rendszabályokat jelenti, de egy teheráni KRESZ-könyv hosszúsága vetekszik a Szomália és Guinea közti Maybach kereskedelemmel.

A szócikkek szerzője Belényi Dani, az iKaland iráni túrájának túravezetője.

Share on Facebook

Dr. Horváth Levente kezdi is rögtön a Karbon lábnyommal.
Sajnos karbon lábnyoma mindenkinek van, nem mondhatjuk, hogy ehhez nincs közünk…

Mi is ez a karbon lábnyom?
Ez egy olyan mérőszám, ami pontosan megmutatja, hogy mennyi szén-dioxidot juttatsz a levegőbe, legyen az a lakásod energiafelhasználása, az autóddal megtett km-ek vagy az utazásaid. Szinte minden emberi tevékenység valamilyen módon szennyezi a környezetet. Gondolj csak bele, elautózni Ausztriába megmászni a Grossglocknert, vagy elrepülni egy 10 napos jordániai túrára, mind-mind szén-dioxid kibocsátással jár.

Na jó, de mi a gond szén-dioxiddal?
A szén-dioxid az egyik legjelentősebb üvegházhatású gáz. Az ipari forradalom óta az emberiség jelentős mennyiséget bocsátott ki, így az akkori 270 ppm szintről mára 393 ppm-re nőtt, és az elmúlt 400000 évben sosem volt még ilyen magas. Az üvegházhatás jelentősen befolyásolja a Földet, megváltoznak az energiaáramlások, amelyek a klíma megváltozásához vezetnek. A Föld elviseli ezeket a változásokat, voltak már rosszabb körülmények is, de ha szeretnénk, hogy unokáink is megmászhassák a Kilimadzsárót és még ők is láthassanak hósipkát a tetején, egy kicsit nem árt elgondolkodnunk…

Pontosan mennyi az annyi?
Egy Grossglockner túra egy autónál közel 300 kg, egy jordániai túra kb. 700 kg szén-dioxid kibocsátással jár. Ez így elsőre nem is tűnik soknak, de ha mellétesszük, hogy 1 hektár magyarországi erdő 4 tonna szén-dioxidot képes megkötni évente, így már jelentősnek tűnik. A faültetés szép dolog, de nincs annyi hely a Földön, hogy csak ezzel ellensúlyozni tudjuk a kibocsátást. Van más megoldás is.
Klímakutatók támogatásával nem rég megalakult a Co2ntra, Magyarország első szén-dioxid kibocsátás ellensúlyozója.

Hogyan dolgozunk?
Az osztrák túrát 2000 Ft-ért, a jordániai túrát 4500 Ft-ért “szén-dioxid semlegessé” lehet tenni. Igen a kibocsátás megtörténik, de a továbbiakban sem mindegy mi az utóélete.
Nemzetközi kvóták civil megváltása, zöld projektek támogatása, vagy magasról teszünk az egészre, esetleg hibáztatunk?
A Co2ntra a befizetett összegből olyan, az ENSZ által felügyelt zöld beruházásokat támogat, amelyek csökkentik a kibocsátást, ilyenek pl. a biomassza-, szél- naperőművek. A kibocsátás megváltásáról természetesen mindenki hivatalos tanúsítványt kap.

Most akkor ne utazzunk?
DE! Utazni jó dolog, de csak felelősséggel. Egy buszos városnézés, egy sok csillagos szállodában eltöltött hét összehasonlíthatatlanul nagyobb karbon lenyomat a Föld légkörében mint egy lehetőleg “tele-kocsi” rendszerben megoldott, a fölösleges luxustól tartózkodó túra.

Jöhetnek a kérdések! A következő bejegyzésben ezekre válaszolok, mehetünk egy kicsit mélyebbre is.

Szevasztok!
Dr. Horváth Levente
Co2ntra

Share on Facebook

Sajnos vissza kell ide térnünk tartós élelmiszert vinni annak a több száz embernek, akik a fenti képeken látott körülményekkel kell megbirkózzanak. A gyűjtésre azt fundáltuk ki, hogy a várhatóan igen népszerű Erőss Zsolt visszatérő túrájának teljes nyereségéből élelmiszert veszünk és elvisszük Zsolcára, hogy személyesen adhassuk át az ott élő embereknek.

Íme a további információ a jótékonysági Grossvenediger túráról és arról, hogy miként vehetsz részt.

Share on Facebook

Slackline-nak hívják e hölgyek által művelt sportot – igen, asszem már külön sportként emlegetik. Ki szeretnéd próbálni?

girls highline from sébastien montaz-rosset on Vimeo.

Share on Facebook

Azért foglalkozunk ezzel a trendi sportággal, mert szépen egyesül benne a tengeri életérzés, a nomád élet, a túrázás és a víz fölötti mászás. Nem kell semmi előképzettség, a “nomádsági szint” is finomhangolható.

Share on Facebook

A 2009-es mongol lovas expedíció egy résztvevője így emlékszik vissza a nomád rénszarvastartó Cátán törzs között töltött időre. Mi pedig ezennel megosztunk Veletek néhány friss képet a tavalyi túráról, melyeket túravezetőnk, H. Bedouin Áron készített:

Az idei túrára pedig 2010. május 31-ig még lehet jelentkezni! Nincs szükség többévnyi lovagló-tapasztalatra, hogy velünk tarts, sokkal inkább a táborozási, nomád körülmények között töltött idő a maghatározó.

Ám, ha ilyened esetleg még nem lenne, akkor se temesd el a lehetőséget, dobj a hátadra egy sátrat, egy hálózsákot, meg még pár szükséges holmit, és menj ki a legközelebbi erdőbe egy-két éjszakára.

Nem akarunk komolytalannak tűnni, de a táborozást valahogy így kell elkezdeni, a többi pedig már jön magától. Ezzel az olcsó-és-jó módszerrel, ha nem is egy a mongol túráéhoz hasonló teljesen nomád környezetben, de megtapasztalhatod, milyen az, amikor mindent magaddal kell vinned, amire csak szükséged van, és segíthet abban is, hogy kialakuljon benned, milyen napokat a civilizációtól távol tölteni.

És, ha esetleg nem tudnál ellenállni a kísértésnek, hogy velünk tarts, vagy kérdéseid lennének, íme a link: Jelentkezés és/vagy érdeklődés

Share on Facebook

Csupán 1 kérés cserébe, igazán nem nagy dolog: tölts ki egy 1 perces “via ferrata kérdőívet” annak érdekében, hogy következő könyvével, mi pedig új ferrata túráinkkal még inkább eltaláljuk a tisztelt közönség igényeit. Rendben? Akkor íme a link:
Kattints ide az egyperces kérdőívhez, mi pedig rögvest küldjük emailben a letöltési linket.

Sőt! Az Overland Világjárók Boltjából néhány embernek meséltük e megmozdulásunk tervét. Annyira megtetszett nekik az ötlet, hogy ők is beszállnak egy ajándékkal: Aki letölti a Ferrata kalauzokat, az
kap egy spéci, “hájtek” műanyag kanálgépet ajciba (de utálom ezt a szót). Részletek a kérdőív után. Katt ide!

Share on Facebook

Egyébként épp most megy a műsor a rádióban…

Share on Facebook

Személyes kedvencem a trekking, ez a legtesthezállóbb; a távolság kihívása. Speciális felszerelést nem igényel, csak két emberi tényező van benne: a helyismeret és az erőnlét. Ennek a határait feszegettük a minap a Holt-tenger környékén.

Alaposan figyelembe vettük azt a szabályt, hogy csak jóllakottan szabad nekivágni egy ilyen kalandnak. Ezért egy éjszakai BBQ vacsorával kezdtük a túrát. Citromfa-szénen sütögettünk paradicsomot, hagymát, májat, oldalast, saslikot. Valamennyit öblögettünk helyi sörrel és ánizs pálinkával (arak)…

Mivel az esti rákészülés egy kicsit elhúzódott, ezért rutinos sivatagi túrázókhoz híven már a déli nap hevében vágtunk neki a gyaloglásnak. Palesztin területről, Abudiyye faluból indultunk egy aszfaltcsíkon a sivatagi Mar Saba (Szent Saba) kolostor felé. A nyugati turisták ezen a környéken légkondis kisbuszokban utaznak, így mókás látványt nyújtottunk a falusi gyerekeknek, akik kitartóan és tátott szájjal követtek minket egy darabig.

Mar Saba kolostorát egy folyóvölgy (wádi) szikláihoz ragasztották, és ortodox szerzetesek élik ott és a környező barlangokban az életüket. Nők és katolikusok ezért be sem tehetik a lábukat a szent helyre. Innen az út a meredek sziklafallal körülölelt völgyben folytatódott néhány kilométeren keresztül. Egy szakaszon a folyó átugorhatóvá szűkült és a szemközti sziklafal is lankásabb, mászható volt. A fennsíkra érkezve körbe-körbe a kősivatag domborulatai uralták a látképet. Az áprilisi sivatag a legbarátságosabb.

Az időjárás elviselhető és a téli esős évszaknak köszönhetően a zöld mezőket pipacs és kamilla foltok tűzdelik tele. A tájékozódás egyszerű: amerre az iránytű a keletet mutatja, arra van a Holt-tenger (Hol tenger? Hogy egy parádés szóvicc is legyen a bejegyzésben ).

15 km gyaloglás következett a lankás terepen, melyet dombok és kiszáradt folyómedrek alkotnak, majd megékeztünk a Holt-tenger völgyét szegélyező hegyekhez. A térképolvasás itt igazán zavarba ejtő: sűrű szintvonalak, leszakadások és hegycsúcsok melyek mínusz (!) 14 méter magasak. A tengerszint alá érkeztünk, épp a legjobb pillanatban. A hátunk mögött a nap már lebukni készült, de még utoljára vöröses-kékes-rózsaszínes fénnyel töltötte meg a tenger medencéjét és Jordánia szemközti sziklafalait.

Azt hiszem egy ilyen látvány lehet egy trekking túra legfőbb értelme. 30 kilométernyi kősivatagi túrázás után egyik pillanatról a másikra lepett meg minket ez a látvány. Olyan volt mint egy jutalom. Oázisokhoz, vízesésekhez, kilátópontokhoz sokszor el lehet jutni egy jeepes túrával is, de az ilyen módon készített fényképek sosem idéznék fel ugyanazokat az érzéseket, mint amit egy kiadós gyalogtúra adhat.

Persze ránk még egy komoly élmény várt. 300 métert kellett ereszkednünk, hogy elérjük a tengerszint alatti tengert. Este 10 körül lehetett már, amikor a hátizsákokat ledobtuk a strand homokján és felfeküdtünk a sós víz felszínére.

Másnap még átestünk az iszappakolás rituáléján és bebuszoztunk Jerikóba. Ennek a városnak, ugye, van múltja; most ünnepli a 10.000. születésnapját. Bereggeliztünk a szokásos csicseriborsó és padlizsánkrémekből, béreltünk néhány szakadt kerékpárt és úgy csináltunk néhány órára, mint ha mi lennénk a jerikói BMX banditák.

Igen, pont ez a szép a trekking műfajában, hogy minden belefér. A sport összefonódik a kulináris és kulturális élményekkel.

Mindenkinek hasonlókat kívánok a kihelyezett irodából, Beit Jala-ból! És persze nem titkolt szándékom, hogy kedvet csináljak a kedves olvasóban Zoli Sínai trekking túrájához. Ha valahol, akkor ott hasonló élmények érhetnek.

Share on Facebook

1. A világ legmagasabb piramisa (csúcstól a talajszintig)

A legtöbb forrás egyetért abban, hogy a legmagasabb ismert piramis a világon a gízai nagy piramis (Kheopsz-piramis) a mai Egyiptom területén. 147 méteres magasságával (138 és 149 méter különböző források szerint) pár méterrel ráver a szomszédjaira, és messze túlszárnyalja az amerikai kontinensen található hasonló jellegű épületeket.

2. A maja világ legmagasabb piramisa (csúcstól a talajszintig)

Sokáig ezt a címet a mexikói Cholula piramis viselte 66 méteres magasságával, ám az utóbbi években végzett pontosabb geodéziai számítások szerint El Miradorban (Guatemala) található La Danta 70-72 méteres magasságával veri az eddigi rekordert. Azért fontos kiemelni, honnan mérjük az épület magasságát, mert egyes régészek szerint a közeli El Tigre piramis, melynek talajszint feletti magassága csupán 55 méter, igen mélyre nyúló alapokkal rendelkezik, amelyek az épület abszolút magasságát könnyedén 80-90 méteresre emelhetik.

3. A világ legnagyobb térfogatú piramisa (alapterület és magasság alapján)

Itt a rekorder még mindig a már említett azték Cholula (Tlachihualtepetl) piramis Mexikóban, amely hihetetlen 4,5 millió köbméteresre becsült térfogatával közel kétszer akkora, mint gízai testvére. A Guinness Rekordok Könyve szerint is a világon valaha épített legnagyobb emlékmű nem tűnik piramisnak amikor felnézünk rá, mivel a tetején épült katolikus templom és a feltáratlan állapota miatt inkább egy kisebb hegynek hinnénk, mint mesterséges építménynek.

Fontos megjegyezni, hogy itt is sorban áll egy lehetséges vetélytárs: a kontinens legmagasabb piramisaként jegyzett La Danta feltárása még javában folyik, de sok szakértő szerint ha a 18 ezer (!) négyzetméteres alapzat térfogatát hozzáadjuk a piramis térfogatához (a legújabb számítások szerint ez 2,8 millió köbméter), akkor könnyedén a világ legnagyobb tömegű piramisa címet nyerheti el.

4. A világ legrégebbi piramisa (legidősebb kőből épített gúla formájú épület)

A világ legrégebbi piramisa, és feltehetően a legrégebbi kőből épített vakolt épülete a Dzsószer-piramis az egyiptomi Memphis városa mellett. A Kr.e. 2611-ben befejezett síremlék máig áll, és az egyik legfontosabb bizonyítéka az akkori mérnöki és technikai tudás fejlettségének. Itt is vita tárgya persze, mit nevezünk piramisnak, ugyanis az ősi mezopotámiai, asszír és sumér kultúrákban előfordult ugyan a gúla alakú építkezés jóval az egyiptomiak megjelenése előtt, de ezeket többnyire égetett agyagtéglákból építették és mind méretükben, mind funkciójukban eltérnek az általunk piramisnak titulált építményektől (sokan a közép-amerikai lépcsőpiramisokat sem tartják valódi piramisnak).

5. A világ legnagyobb természetes piramisa (nem ember által épített, gúla alakú képződmény)

Bár a mai napig helyi vita tárgya, a tudományos közösség (köztük a neves Science magazin) egyetért abban, hogy átverés volt a 2005-ben bejelentett boszniai piramisokról szóló hír. Visoko város mellett több, 200 méternél is magasabb gúla formájú domb magasodik, amelyet hamis adatokkal és álhírekkel egy boszniai író hozott a nemzetközi bulvársajtó figyelmébe.

6. A világ legnagyobb föld-piramisai

A mai napig ufó-hívők és összeesküvés-elmélet rajongók érvei között szerepelnek a kínai föld-piramisok. Kína Senhszi tartományában, Xi’an város mellett található néhány tucat, többnyire feltáratlan csonka gúla alakú halomsír, melyet a hazai kunhalmokhoz hasonlóan temetkezési céllal emeltek a közeli termőföldből. Leghíresebb képviselőjük a Nagy Fehér Piramis, amelynek létezését egy légifotóra, valamint az amerikai hadsereg és a kínai kormány titkolódzására alapozzák, és amely állítólag 300 méter magas, de ezt eddig még senki nem tudta bizonyítani.

7. Az ország legmagasabb épülete

Végül egy helyi rekorder. Mit gondoltok, a Guatemalával szomszédos Belízben melyik a legmagasabb épület? Nem ám egy 20. századi felhőkarcoló, hanem egy 1200 éves maja áldozati emlékmű, Caracol, melynek Caana nevű tornya 42 méter magasra emelkedik ki a környező dzsungelből. Ez a mai napig az ország legmagasabb mesterséges épülete.

Mint látjuk, szempontokból, bizonyítékokból és érvekből nincs hiány. Van, aki ismer még hasonló rekordereket a piramisok világából? Ha pedig személyesen is szeretnéd megnézni az emberi történelem legnagyobb alkotásait, gyere velünk Guatemalába vagy Egyiptomba!

Fotók: www.bedouin.hu és Wikimedia Commons

Share on Facebook