Végtelen expedíció

- Ahhoz nekem semmi közöm, – néz rám mosolyogva az ulánbátori vámparancsnokság vezetője – ez nem a bevándorlási hivatal!
Ez a válasza arra a kérdésemre, hogy mit csináljak az egy hete lejárt vízumommal és az UAZ kisbusz megfizethetetlen vámjával. De kezdjük a történet elején.
A régi Kalandtúra Blog olvasói bizonyára még emlékeznek rá, hogy tavaly ősszel egy (most már bizonyítottan) őrült ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy 2009-ben nem repülővel, de nem is vonattal, hanem autóval utazunk Mongóliába. Elkezdődött a toborzás a Kalandtúra Blog oldalain, lassan összeállt a csapat, és idén tavasszal vettünk egy húsz éves honvédségi kisbuszt, amit végtelennek tűnő szerelések után felkészítettnek nyilvánítottunk. Április utolsó napjaiban Budapesten felpakoltunk, és hét fős csapattal nekivágtunk az UAZ Expedíció 2009 nevű útnak, barátok biztatása és szakemberek hitetlenkedése közepette. Nyíregyháza előtt elszállt a teljes külső világítás, de ezt egy helyi autószerelő a Tesco parkolójában egy fogó, fejlámpa és némi szigetelőszalag segítségével hamar rendbe rakta. Ukrajnában csak tankolni, nyírfaszörpöt venni és karburátort szerelni álltunk meg, majd jött a nagy Oroszország. A résztvevőkben várhatóan sokáig él majd az emlék, ahogy az akadozó belső fűtés miatt nagykabátokba és hálózsákba burkolódzva, dübörgő motorral haladunk a végtelen szibériai éjszakában, melynek egyhangúságát csak a csigalassúsággal hátrahagyott kék kilométertáblák törték meg (a kilométer számlálónk valahol Moszkva után romlott el). Váltott vezetéssel, 24 órás üzemmódban, egy főtengely-hegesztés és fél tucat kisebb szerelés után indulás után pontosan egy héttel érkeztünk Novoszibirszkbe, ahol délnek fordulva megkezdtük az Altáj hegység és Tuva felfedezését. De erről majd később. Az útról készült fotóblogot itt találjátok.

Share on Facebook